Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

Előszó

— 2 — Midőn tehát a nagy szabású ország történetet miniatnre képekben, — korszakunkat az arra némi hatást gyakorló egyénekben festeni indulnék : ismét elém tóiul a kérdés: szólni vagy hallgatni ? Mi nemesebb a kicsinyes roszakarat és irigység ezen hazájában, mik sarkába harapnak a kilépő' tehetségnek, — hol a siker jele: a piszkolódás, és az emelkedésé: a lerántatás? Mi nemesebb ? dicsérni egy pár embert ? szépiteni foltjaikat is? emelni egekig? vagy oly hiven ecsetelni őket, hogy farsangi álarcuk helyébe lépjen a valódi, mely torzkép? Csak salonba való arckép- vagy történetfestő akarok-e lenni? • De végre is mi okosabb: hallgatva nevetni a minden téren uralkodó szédelgők és svihákok fölött, vagy magad ellen zúdítani a kigúnyolt ostobák, s megbántott törpék hadát, melynek kellő közepében kell élned? Ilyen Hamleti hangulatban olvasom épen mit Burnsról mond életirója, hogy minden tiz tréfája száz ellenséget csinált neki. Hát még a komoly tréfa! Csak az a jó, hogy kevesen eléggé bátrak, nyilt ellenség lenni; legtöbben csak titokban azok habár annál mérgesebbek. És igy abban az illusióban él az ember, hogy közkedvességü oly társaságban is, melyben a legtöbben charpiera széttépni szeretnék.