Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

VI. Gorove István

— 55 — csáttatni, és rc infecta vissza megy. Egy másikat meg, a ki, nóta bene, tisztességes nevelt ember, de persze nem excellentiás ur, vagy — ez is történt dolog — sokszoros milliónart, a mi nem mindig egyértelmű a rablóval, ő excellentiája fogad, de le sem ülteti, hanem maga szivarozva beszél vele. Ez nem is volna rosz tréfa egy demokrata minisztertől, ha erre csak azt mondaná az illető: »képzelje mily gőgös ember az a Gorove, még székkel sem kinált meg;« — hanem az Európaszerte azt fogja terjeszteni boszujában, hogy milyen parasztok ezek a magyarok! Egyébiránt midőn G. nr urbanitását jellemző ezen apróságokat fölemlitem, korántsem szándékom őt liberális körökben aristokratasággal gyanúsítani. Tulaj donkép ezen társas modor nem is aristokratikus, mint inkább a pénzgőgös burgert szokta ékesiteni. Mielőtt befejezném Gorove urnák, kiről egész könyvet lehetne irni, e futólagas ismeretését, egy eszme ötlött agyamba. Miután épen a közlekedési budget kerül tárgyalás alá és a Deákpárt köréből is merültek föl bizonyos interpellatiók és merülnek föl panaszok, melyek a pártbizalomnak nem legfényesebb jelei: nem lehetetlen, hogy ^alami parlamenti non putarem Gorove urat tárcája letételére birandja ; és ezen esetre nehogy tehetségei a hazára nézve elvesszenek, tudnék egy neki való állomást, vagy is »ü 11 ömést« ajánlani. Tegyék meg a ministeri tanácsban b r i e í -