Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

VI. Gorove István

— 50 — nevez vala akárki, ki Grorovénél jobb kereskedelmi minister leendett. De midőn Gorove közlekedési ministerré lepett elő, fölliáborodottan mondák az emberek: ez már koldussági bizonyítvány ! Ez sem volt igaz. Erre az állomásra is volt található különb ember; kevésbbé arra való nem. Persze nem a »kormányképes« cliquen belől. Hanem a »koldussági« bizonyitvány abban állt, hogy ezen országnak ilyen közlekedési ministert bátran lehetett adni. — És mi még élcelünka lajtátuliak Jirecekjeire, kik legalább szakmájukban tanult emberek. Oh Széchenyi István, ki megalkodtad a magyar közlekedési rendszer eszméjét, hitted volna-e, hogy a kis Gorove Pista fog azon nagy férfiú lenni, ki mint hivatalodban utódod, fogja azt létrehozni ? Jó, hogy ezt is meg nem érted. Ha Gorovén már mint kereskedelmi ministeren mutatkoztak a nagyság-kór (Grössen-Wahn) veszélyes symptomái, hogy ne fejlettek volna ki ezek makacs chronikus bajjá, midőn magát egyszerre»minisére átoutnak,« magyarul ministeri adutnak látta, kit in casu nettis, vagy is mikor a partié már veszendőben van, mint utolsó trumpfot játszanak ki? Ha Gorove soha vértolulásban nem szenvedett volna is, ennyi dicsőségtől lehetetlen, hogy ne szédelgett volna. De csak hiúságból szédelgett; különben modern értelemben épen nem szédelgő. Sőt ellenkezőleg épen annak köszönheté uj tárcáját, mert a szédelgés elleni reactio mindenek fölött megvesztegethetlen becsületesség hírében álló fér-