Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

VI. Gorove István

— 46 — kötetben, mit már mások is megírtak előtte; és ha nem csalódom » Nyugat« cim alatt saját költségén ki is nyomatta. Sőt ő maga el is olvasta. Mindezeknél fogva előnyösen kiváló fiatal ember volt. Az irodalmiból átment a politikai mükedvelőségre; divatból liberális lőn, s hajlamból az maradt. 1849-ben bicskáját, azaz tollát valami mérges makulatúrába törte, és emigrálni kényszerült. Párisban szenvedett martiromságot. Pénzt, mint Szemere emlékirataiban mondja, elégett kapott hazulról; és szeretett jó szivar mellett politizálni a hazáért. De végre látván, hogy ezzel sem lehet forditani a hon sorsán: haza jött repceföldjeihez, melyek, mint mondják, nem roszul jövedelmeznek. Valahogy meg ne tudja a pénzügyminister. A sors elkényeztetett gyermekének mindent megadott, a mi kell; csak a rokonszenvességet tagadta meg arcától. Meglehet, hogy nem oly önhitt, magát nem annyira tnlbecsülő, másokat nem annyira megvető, nem oly durva szivü, mint a milyennek arcvonásai talán hazudják. De végre fölfuvalkodott arca olyannak mutatja. Ráadásul valamely szerencsétlen lidérc, rosz geniusa, még ifjabb korában belebeszélte, hogy neki a »monokli« jól áll. A monokli pedig minden arcnak félszeg kifejezést ad. Az arc symetriáját megrontja, mert egy oldalát megmerevíti. Egészben pedig a snffisance jellegét nyomja reá. Mindezt összevéve Gorove ur nem rokonszenves. Pedig az ördög nem oly fekete a minőnek fes-