Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

III. Báró Kemény Gábor

- 28 — hézkesek, hogy ne mondjuk ügyetlenek. Érdekes pályakérdés volna, melynek megfejtésére ha egyszer sok pénzünk lesz, jutalmat nem fogunk kitűzni: vájjon erdélyi atyánkfiai még meg nem magyarosodott hunnok-e? vagy már eloláhosodott magyarok ? Vájjon e rejtély megfejtése nem a nyelvérzékök hiányosságában keresendő-e? Nem csak azt a bizonyos istentelen »erdei ákcentust« értem. Bocsásson meg Gyulay Pál barátom; elismerem, hogy ö a legcorrectebb magyar stylista, hanem még ő sem ment egészen oly erdélyiségektől, melyek nem ős magyar jellegűek, hanem sok más nemzetekkel való közösülés korcs hagyományai: és — a mit itt tulaj donkép kiakart am emelni, hogy a mivelt erdélyiek tulajdonkép magyarul sem tudnak — beszélni. Annál kevésbbé tehát más nyelven. Van akárhány, a ki németül, franciául, angolul ért és tud; de azon nyelveken a száját a világért sem nyitná ki; vagy ha beszéli, ép oly erdélyi rithmussal beszéli, vagy is énekli, mint a magyart. B. Kemény Gábor, mint mondók, honfitársai közt még legmesszebb vivé: de erdélyiségét még magyarul sem volna képes sikerrel eltagadni. 0 sokoldalú miveltséggel, s szellemi készülékkel bir. Nem volna a Kemény család sarja, ha az irói babérok iránt közönyös volna. Sok jeles hirlapi cikket irt, és magát a metier emberének is 1 ártja. Hanem a Kemények genialitása hiányzik