Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

III. Báró Kemény Gábor

— 26 — Szeszély-e vagy véletlen vagy akaratlan malitia, hogy épen b. Kemény Gáborról szólandó, ereszkedtem ezen szemlélődésbe? Azt majd később ítélje meg az olvasó. Báró Kemény Gábor néhány évvel ezelőtt csinos fiatal ember vala; sötétszőke bajusza még akkor nem volt oly merev, mint most; ma szürkés szemei, még akkor ábrándosabb kékbe játszottak át; szenvtelen nyájasságú egyénisége, közép magasságú karcsú termetével, eleven mozgékonyságával, pipiske lépéseivel válogatós öltözéke mellett, kissé dandyfied jelleggel birt, melynek rendszerinti ürességével azonban ellentétet képezett az^ hogy politikáról, művészetekről, irodalomról s egy kicsit mindenről szeretett, sokat és okosan, szellemesen s alaposan beszélni; és hallgatóját alkalmilag arról is meggyőzni, a mennyire udvariatlanság nélkül lehetett, hogy nálánál ezen dolgokhoz ő, t. i. b. Kemény G. jobban is ért. Minthogy báró is volt, Keménynek is hivták, újságcikkeket is irt, majd képviselő is volt, az uralkodó párt uralkodó cotteriaihoz is tartozott: igen természetes, hogy leirtani egyénisége mellett ideje korán nem hétköznapi talentum hirébe is jött, mint kinek jövője van. Joggal-e ? vagy elegendő ok nélkül ? most ne vitassuk. Annyit nzonban ma már mondhatunk: b. Kemény Gábor elég régen áll a nyilvános élet mezején arra, hogy már ne tekintessék határozatlan ta-