Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

II. Pulszky Ágoston

— 23 — Az universalismus utján el fog lapulni. Még egyre figy elmeztetnők: a veszélyre, mely a legnagyobb talentumot is fenyegeti a politikai pályán, ha fiatal korában erőszakolja érvényre jutását. Sokat beszél, sokat mond a fiatal ember, miket, hogy elmondott, néhány év múlva, midőn a tapasztalás más szempontokat nyitott meg előtte, bánni fogja. Az ember érik, nézetei változnak. Akkor önmagát rectificálja, egykori mondatait maga cáfolja, múltjával ellenkezésbe jő. Tekin télyét ezzel nem emeli. A buta tömeg pedig apostasiát kiált. Észre sem veszi az ember: s itt is ott is áthághatlan chinai falba ütődik. Szeretne s tudna mozogni: de nem lehet. Azt mondják leélte magát. Tehát csak szépen lassan. Va piano va lontano! Mióta e sorokat írtam, egy év lejárt. Sajnálattal kell constatálnom, hogy fiatal barátunk meg nem szivlelé önzetlen figyelmeztetésimet. A »natnram si furca expellas« igazságát újra bebizonyítandó, maradt mint volt. Sőt ügyetlenséggel eljátszotta érvényre jutását. Mert Paulcr nem hitta meg egy enquetebc: dühös támadást intézett ellene. Személyes indokból nem tartózkodott az intrigatól. Ilyenek által a maga ellen ugy is létező ellenszenveket fokozta, — és a mi na-