Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)
II. Pulszky Ágoston
— Ifi — kifejtette azt, mintha mind e dolgokról más ember soha nem látott, nem is hallott volna semmit. Ha tiz idősb vagy öreg ember együtt társalgott is, Pulszkyfiu elhallgattatta mind; mert ő beszélt gyorsan, beszélt hangosan, beszélt sokat, beszélt addig, mig valamennyit elnémította, Egy izben a casinóban néhány magas állásn s idősebb urak társaságban beszélgetve találtuk báró Gablenzet, akkor országos hadparancsnokot ; ha nem csalódunk a porosz-osztrák háborúról folyt a társalgás: egyszerre közéjök lép egy fiatal önkénytes altiszt, egyenruhában, belevág a különben beszélni szertő altábornagy szavába, s többé szóhoz sem hagyta jönni. Az altábornagy sajátságos mosolylyal nézi a kis íikát: de jelét sem adta csodálkozásának, csak a többi urak szemeiben olvashatta volna a kis fika — viseltének kritikáját, hanem ilyesmit ő észre sem szokott venni. A kis fika — Pulszkyfiu volt! Ki is lehetett volna más ? Olvasóink képzelhetik, mily kedvelt egyéniséggé lőn kis hősünk rövid idő alatt, minden körben. Nem tudom, találkozott-e talán hű barát, ki papa-Pulszkynak megsúgta; »barátom! ily uton fiadból soh se lesz minister!« vagy az ifjú önmaga vette észre magát, vagy talán Bécsben töltött katona éve folytán többször történt vele, hogy midőn hoszu beszédet akart tartani azt mondák neki :
