Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

II. Pulszky Ágoston

— 14 lit Adonisra. A zongorán csak dilettáns; jól játszik polkát és csárdást. Társalgása mindennapi. És végre nem is oly jó táncos, mint Virág Bence, ki a vidék valamennyi báljain fórtencer. Szegény Darafalvy! ha nem magasztalta volna ki előre senki: hihetőleg jobban reussirozott volna. Pulszky Ágostonnak is van ilyen lelkes barátja: ez atyja, Pulszky Ferenc. Már évek előtt mondogatta uton útfélen, apropos és unapropos, dicsekedve, vagy ha a politikai capacitások, s status férfiúi sucrescentia hiányáról folyt a panasz, vigasztalva: » Neveltem nektek egy minisztert; ez Guszti fiam.« Boldogtalan fiúnak boldog apja. Valóban boldog! Csak látni kell őt, a különben örök-ifju papa Pulszkyt, mily örömmel csügg a fia- Pulszkyn, mióta ez a nyilvános térre lépett! Nem örömmel, hanem csodálkozással! Nem csodálkozással : bámulattal! Kivált mióta képviselővé lett, t. i. a Pulszkyfiu. Minden lépten nyomában van. Ha fia a házba megy, ő is utánna megy; ha kimegy a folyosóra, ő is utánna. Mindig van neki valami mondani valója. De még több kérdeni valója. Mert a papa-Pulszkynak oráculuma a Pulszkyfiu. Minden szavát figyelemmel hallgatja ; sőt el is hiszi; minden véleményét elfogadja. Mondják, mióta Pulszkyfiu beszél, t. i. a politika terén: papa-Pulszky megszűnt gondolkozni. Tökéletesen megbízik a Pulszkyfiuban. Hisz az ő fia! »En már nem lezek miniszter,