Károlyi Ede: Haladáspárti programm (1872)

— 24 a vallásfelekezeteket autonomiájok berendezésében gátolják. Óhajtjuk, hogy törvénybe czikkelyeztessenek — nehogy az illetékességi kérdések uj bonyodalmakat ébreszszenek — mindazon önkormányzati szervezetek, melyeket a vallásfelekezetek megállapítottak, s hogy az állam legfőbb felügyeleti jogának czimén a vallásfelekezetek jogkörébe csak akkor avatkozzék be, ha a közerkölcsiségnek, vagy saját magának az államnak érdekeit látja veszélyeztetve. Az egyháznak a statustól való elválasztását csakis igy értelmezzük. Az ujabb ellenzéki törekvésekben ismét fontos szerepet kezd játszani azon jelszó, mely, midőn az egyháznak elválasztását óhajtja az iskolától, egyúttal különbség nélkül az összes kath. egyház-javak egyszerű elkobzását követeli állami közoktatásügyi czélokra. Mi sem akarjuk, hogy ne eredeti rendeltetésére, mi sem akarjuk, hogy az ifjúság oktatására, nevelésére ne fordittassék azon vagyon, melyet királyaink mint államfők, még azon időben, midőn hazánk tüzetesen kath. állam volt, az állam vagyonából túlnyomólag nevelési czélokra adományoztak. Ámde mi nem akarjuk szem elől téveszteni e kérdésben sem a haza valódi érdekét: és épen ez okból nem felejtjük el egy pillanatra sem, hogy nagy számmal vannak hazánkban kath. alapítványok, melyek kizárólag kath. egyházi czélokra tétettek, sa melyek jogilag épen oly természetű magán-alapitványok, mint a minők hazánkban a görög keletiek, vagy a protestánsok magán-alapitványai. Különbséget nem tenni tehát az alapítványok jogi természete közt s lefoglalni