Károlyi Ede: Haladáspárti programm (1872)

— 21 — egy kellő mérvekben alkalmazott fényűzési adó, vagy ami részben még fontosabb, oly rendszerrel, meíy a lappangó tőkék s lelkiismeretlenül eltitkolt jövedelmek kellő fokoni megadóztathatására is fölállította volna egyéb európai jogállamok példájára — a módozatokat? s vájjon nem vette volna-e el a kormány sok tekintetben az adóterhek ellen támadt nyugtalanságnak az élét, ha kellő rendszabályokkal igyekezett volna meggátolni azon visszás helyzetet, a melybe hazánkat az eddigi behajtási rendszer juttatta, hogy t. i. még a földhözragadt, szegény néprétegek adóhátraléka menthetlenül a közárverezés könytelt látványát vonja maga után, addig a sok ezernyi nagy adóhátralékosok vajmi gyakran az évek egész sorozatán át biztos kényeiemben xokozzák a deficitet? a kormány, a többség mindezt elmulasztotta: mi követelni fogjuk, hogy tegye jóvá ez irányban mulasztásait minél előbb. S ha majd megteszi ama beruházásokat törvényhozásunk: eszélyesen gazdálkodva ott, hol lehet, s nem fukarkodva ott, hol nem szabad, ha majd meg fogja hozni a földmivesnek szintúgy mint az iparosnak s kereskedőnek, azon munka kamatait, amelyet egy korszerű népnevelés által fejlesztett értelem vezet : akkor bizonyára nem fogyni, de öregbedni fog ott a nemzet élettőkéje, — akkor daczára mind e beruházások okozta áldozatoknak, — bizonyára nem fogja érezni a nép súlyát az adótehernek anynyira, mint a hogy érezi most, rnidön annak kivetése oly igazságtalan, s midőn az államháztartás téves beosztása miatt, mind e nehéz áldozatok meddők maradnak. Rendi alkotmányunkban, aránylag az akkori