Kallós Lajos: A magyar polgári jog alapelvei : Vagy a magyarhoni polgári jogtudomány alapjait képező elvek és szabályok értelmezése és világosítása(1865)

Első könyv: Személyekről; ezek polgári jog szerint kétfélék: a) Önállók és b) Nemönállók. I. Szakasz. Önálló személyekről; ezek polgári jog szerint 3 félék: a) Főpapok. b) Országnagyok. c) Közhonpolgárok

36 I. KÖNYV. SZEMÉLYEK. 41. §. Korlátoltságai. a) Fekvő javakat, bár mások részére szerezhetnek is (319. i.) de az egyház részére, a holt kéztől tiltó törvény (lex amortisationis) értelmében szerezni nem képesek. (Ul. III. 55,65, 1647. 17, 1715. 16.) s a nekik hagyományozott javak becsáron, úgyszintén az általuk örök- vagy 1848 előtt zálog-joggal megvett javak, az azokon fekvő pénzen, a hagyományozó vagy elidegenitő utódai, vagy más által viszszaváltatnak.— 1848-ban az ősiség eltörlése által az ingatlan javak zálog czímmeli elidegenitése elenyésztetett. b) A volt tizedbért, mely 1647-ben már megállapítva volt,fölebb nem emelhették. (1647. 95.) 1848-ban erről az egyházi rend nagylelkűen lemondván, megszűnt. (1848. 13.) c) Végrendeleteknél, ha az egyháznak semmi nem hagyományoz tátik, mint tanúk jelen lehetvén, az aláírást ugyan megtehetik, de a végrendeletek megirásában semmi résztnemvehetnek. — Ezen megszoritás, mind kath., mind protestáns lelkészek, sőt mind azokra nézve, kik az egyház iránt érdekelve vannak, például egyházgondnokok egyenlően áll. d) Ha rajtuk nagyobb hatalmaskodás követtetik el, az elkövető nem veszti el minden javait, hanem csak fejváltságot (azaz önvérdíját) továbbá költséget és fájdalomdíjt fizet. (II. 44. Alb. 38. Máty. IL 14. 1486. 72.) e) Ha idegenek egyházi hivatalba lépni akarnak: nagyobb hivatalért 1000, kisebbért 200 aranyat, minek lefizetésére az ország kormányhatósága ügyel föl, mint honosítási dijt tartoznak fizetni az ország pénztárába. (1741. 17. 1791. 70.) 42. §. Egyháziaktól a szerzetesek. Különböznek abban, hogy ezek 3 pontra, jelesül -.tisztaság, szegénység, és engedelmességre esküt tevén, sem polgári cselekvényre nem képesek, sem javakat nem bírhatnak. Megegyeznek abban, hogy azon végrendelet készítésekor, melyben az egyháznak valami hagyományoztatik, sem egyházi egyén, sem szerzetes jelen nem lehetnek; továbbá nagyobb hatalmaskodás esetében , a szerzetesek, valamint az egyháziak, csak fej váltsággal, s nem jószágvesztéssel is egyszersmind bűnhődnek, s az ő ellenökbeni nagyobb hatalmaskodók is csak fejváltságot fizetnek. (1723. 10.)