Kallós Lajos: A magyar polgári jog alapelvei : Vagy a magyarhoni polgári jogtudomány alapjait képező elvek és szabályok értelmezése és világosítása(1865)

Második könyv: Vagyonok s ezek iránti jogokról. II. Rész.: Vagyon s ez iránti jogszerzés módjai; ezek különbözők a szerint, a mint a vagyon vagy tulajdonos nélküli, vagyis elnem tulajdonult; vagy tulajdonost illető, vagyis eltulajdonult.

182 II. KÖNYV. VAGYONOK, S EZEK IRÁNTI JOGOK. Hűtlenség, szintén mint a kihalás, újnak neveztetett ha a hűtlenség és fölkérés közt 32 év el nem telt, vagy réginek, ha 32 év eltelt, vagy nem telt el ugyan, de hűtlenség előtt a hűtlen elveszté a jószágot, úgy, hogy a jószágvesztés és fölkérés közt 32 évi idő lefolyt. 259. §. Bizonyítás hűtlenségben. Hűtlenségben épen ugy, és azokat kellett bizonyitni, miket a kihalásban, azon különbséggel, hogy itt nem kihalást, hanem hűtlenséget kellett bizonyitni; azonban ez oly szigorúan kívántatott, hogy a hűtlen, bár kegyelmet nyert, s igy tudva volt a hűtlenség, vagy ha a fölkérő azt bizonyította is, hogy már ő előtte egy más egyén ugyanazon hűtlenség czímén a javakat adomány utján megnyerte, sőt hogy a hűtlen ugyanazon adományosnak egyesség szerint a vagyon egy részét átadván, abba az adományos tiszta igtatásnál fogva be is lépeti, mindazáltal a hűtlenség elkövetése bebizonyítandó volt; mert az állítólagos hűtlennek a fölkérőveli egyezkedése által a hűtlenségről csak elővélemény támadt, adománynyerési czímet pedig nem elővélcmény, de világos bizonylatok által kellett kimutatni. (375 i) 260. §. Kihalás és hűtlenségi czím csak jelenre adott jogot. Minthogy a kihalás, és hűtlenségben adatni szokott különös jog, mindig jelenre adatott, ennélfogva, ha a fölkéréskor nem volt a jószágban kir. jog: azaz, az adományos család még élt, és hűtlenséget sem követett el, az ily adománynak semmi ereje nem lett; sőt ha később kihalt, vagy hűtlenséget követett is el az adományos, a fölkérés életbe nem lépett, minthogy a föntebbi czímeknél fogva jövőre kir. jog nem adatott. (345, 360 ii.) 261. §. Hűtlenségből fölkérő büntetése. Ki a birtokos hűtlenségénél fogva kért föl adományt, és a birtokos bebizonyítván jogát, a fölkérő a hűtlenséget be nem bizonyította: ez,miután a fölkérés által másnak élet és jószága elvesztésére törek€dett, a fölkért javak örök becsüjében marasztaltatott. (1715: 7.) Másként volt a dolog,ha valaki bizonyos jószágot a már elhalt apának, kinek fia birta a jószágot, hűtlenségéből kért föl, és a hűtlenséget bebizonyítani nem tudta, ez esetben büntetésnek helye nem volt, mert az által, hogy a fölkérő az apát hűtlenséggel vádolta, s igy ez ellen élet s jószágvesztést kért, a fiu jogának,