Kallós Lajos: A magyar polgári jog alapelvei : Vagy a magyarhoni polgári jogtudomány alapjait képező elvek és szabályok értelmezése és világosítása(1865)

Második könyv: Vagyonok s ezek iránti jogokról. II. Rész.: Vagyon s ez iránti jogszerzés módjai; ezek különbözők a szerint, a mint a vagyon vagy tulajdonos nélküli, vagyis elnem tulajdonult; vagy tulajdonost illető, vagyis eltulajdonult.

172 II. KÖNYV. VAGYONOK, 8 EZEK IRÁNTI JOGOK. d) Vérbőczi hármas könyve I. részének 64. czíme, melynek tartalma következő: a koron á n a k azon joga, melyszerint az országzászlósok, országnagyok, nemesek és birtokosok vagyonai, ha ezek örökösök nélkül elhaltak, reája szállanak, I.Lajos király idejétől, vagyis 1351-től kezdve lépett érvénybe. Ezen fejedelem ideje előtt ugyanis minden országzászlós, országnagy, nemes és birtokos egyén, saját birtokai fölött (ha örökösök nélkül halt is el) tetszése szerint minden kir. megegyezés nélkül szabad rendelkezési joggal birt. És csak azon esetben, ha semmi örökösei és vérrokonai nem maradtak, és végrendelkezéstel en halt el, volt helye a korona előbb emiitett hatóságának. És ez másként nem is lehetett. A vagyonok haszonvételi, és igy hűbéri jogon birása, ugyanis onnan eredett, hogy valamely fejedelem az elfoglalt ország földeiből, az alattok lévő egyes hatalmasabb egyéneknek földeket adott, kik azokból ismét a hatalmok alatt levő kisebbeknek adományoztak földrészeket azon föltétellel, hogy parancsukra fegyvert fogni, és nekiek a hadviselésben szolgálatokat tenni kötelesek legyenek. De a magyar nép és fejedelme között soha ily viszony nem létezett. A magyarok ugyanis független és különálló néptörzsekre oszlott népet képeztek, és vezért csak azért választottak magoknak, mert a különböző néptörzsek a honalapítás munkájában, mely hadműveleteket igényelt, egy közös vezér nélkül sükert nem reménylhettek. Ezen vezér azonban nekiek földet nem adott, és nem is adhatott ,minthogy azzal maga sem birt, de sőt inkább a néptörzsek a vezérrel előre azon szerződést kötötték, miszerint az általok elfoglalandó földön közösen lesznek osztozandók. Ezen szerződés, természeténél fogva mind a néptörzsek, mind a vezér részére járandó földet illetőleg, tulajdonjogot állapitott meg, következőn ezen köz osztozási szerződés nem hűbéri, de oly nemű földtörvényt (lex agraria) képezett, minő volt az első rómaiak törvénye, melyszerint a 3 ős tribus, rómát és területét, és az izrael népéé, melyszerint ennek 12 törzse az általok elfoglalt földet magok között felosztották. És a felosztás a magyar néptörzsek és fejedelmök között ezen szerződés szerint történt. Az állam szüségei födözésére szükségelt földek kihasitása után nevezetesen, a vezérek és velők való 130 nemesség kinyeré a maga részét, Árpád a fejedelmi nemzetség hasonlókép illetőségét átvévén. (Kölesei kir. fisc. örök.) Ezek szerint mindenik nemzetség, mint szintén a fejedelem, saját földét teljes tulajdonjoggal nyervén, a korona öröklése