Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 66 — tása iránt pedig szintoly szigorú mint a r. katholikusok második javaslata. A nyolczadik az evangélikusok alapitványainak általok leendő kezeléséről szól. A kilenczedik a vegyes házasságokról azt mondja, hogy ne akadályoztassanak ugyan , de az esketés mindig a római kath. lelkész előtt történjék, s az azokból származó mind két nemű gyermekek mindig a r. kath. fél vallását tartozzanak követni, semmi a felek között lehető ellenkező egyesség nem szolgálhatván e részben akadályul. S minden házassági ügy , következőleg az evangélikusokéi is, a szent szék, nevezetesen a róm. kath. püspökök consistoriumai alá tartozzanak. — Ezen pont különösen sokkal szigoruabb mind a Sdlierféle, mind a r. katholikusok második javaslatánál. A r. katholikusok 2-ik javaslata szinte azt kivánta a vegyes házassági gyermekek növelése iránt, mit ezen pont, a Sdlier-féle javaslat azonban megengedte, hogy ha az atya evangélikus, a fiuk az ő vallását követhessék, ha e részben a felek között egyezmény nincs. De a tisztán evangélikus felek közötti házassági ügyek Ítélését sem a Sdlier-féle sem a r. katholikusok 2-ik t-javaslata nem követelte, mint ezen pont, a r. kath. szent székek illetősége alá. S újonnan fölmerült eszme is van ebben, hogy a vegyes házasságok „m i n d i g" a r. kath. lelkész által köttessenek öszsze. Ezen rendelkezés, mely a törvénybe csakugyan bement, nagy fejleménynek lőn később alapja. A törvény ugyanis, ha az anya r. katholika, a vegyes házassági gyermekekre azt rendelte, hogy csak a íluk követhessék atyjok vallását, s ebből azon következést vonták, hogy az evangélikus atya reversális által kötelezheti magát a fiúgyermekeknek is ar. kath. vallásban leendő neveltetésére. Az evangélikusok első törvényjavaslatában, mint láttuk, szinte el volt fogadva a gyermekek nevelésére a házassági szerződések elve; de hogy ezen szabadság tettleg az egyik fél bizonyos rövidségére ne szolgáljon, mulhatlanul szükséges : 1) nemcsak hogy ezen szabadság mind a két félre kölcsönös legyen; de 2) minden más felett az is, hogy ne legyen az egyik fél lelkészének kizáró jog adva a vegyes felek összekötésére, mert az ily kizáró joggal biró lelkészek kezében mulhatlanul hatalmas téritő eszközzé válandik a feleknek még lehető kölcsönös szabadsága is. A tizedik pont azt mondja, hogy a r. katholika vallásról az evangyéliomi vallásra leendő áttérés, súlyos, s a körülmények szerinti (arbitraria) büntetés terhe alatt, tiltva legyen. A tizenegyedik csak annyit kiván a hivatalokra nézve kimondatni, hogy azok valláskülönbség nélkül adassanak.