Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 45 — azaz a másik fél megegyezése nélkül hozattak. Mit könnyű volna az evangélikusoknak megbizonyítani, dc erre semmi szükség sincs. Mi azon ajánlatot illeti, hogy az 1608-ki k. e. 1-ső t. cz. s az 1622-ik koronázási hitlevél által megerősített bécsi és az 1647-ben beczikkelyezett, s az I659-ki koronázási hitlevéllel megerősített linczi béke a vallás ügyének Örökre leendő elintézésénél alapul vétetvén, minden azokkal ellentétes későbbi törvény eltöröltnek tekintessék, de ugy, hogy sem azok kétoldaluságáról, sem ezek egyoldalúságáról ne történjék említés, hanem a nevezett békekötések, az 1608-ki országgyűlés szerint, neveztessenek az 1608-ki törvénybe iktatott bécsi, s az 1647-ki törvénybe iktatott linczi „czikkeknek": a kétoldaluságról és egyoldalúságról ugyan lehetne a koronázási hitlevélben hallgatni, miután ezen tulajdonok ama békekötések és törvények természetében különben is önkényt érthetők, ha a római katholikus rendek a két- és egyoldalúságot kérdésbe nem vonták volna, s ha nem kívánnák, hogy a békekötések törvénvbe iktatott bécsi és linczi „czikkeknek" neveztessenek. De ha az evangélikus rendek jelenleg ily egyességhez járulnának, visszalépnének az oly ünnepélyességgel és hatálylyal szerzett kötések és békéktől, melyek sokkal szilárdabbak az országgyűlési törvényeknél, s ez által vallásuk ügyét egyedül az országgyűlési határozatok tárgyává tennék, melyekhez már most készíttetnék az út, a föllebbi ajánlott szavak is ezt vévén a vallás ügye örökre elintézésének alapjául. Azt pedig nem tehetik az evangélikusok, hogy az annyira ünnepélyes békekötésektől visszalépjenek, s a vallás ügyét az országgyűlés határozatai alá bocsássák, mert ezen tettök által megsemmisítenék jogaik legerősebb alapjait, s ezen egyesség által semmit sem nyernének, sőt ha ugyan nem a jelenben, hanem a jövőre nézve sokat vesztenének is, miután a békekötések neveinek eltörlésével azon jog is az országgyűlésre szállana, mi illeti őket a bécsi és linczi beczikkelyezett czikkekbŐl, mi nem! ? — Végre magok a római katholikus urak is megismerik, hogy mind a két felekezetű vallás „be van véve"; és ámbár ezen vallás, akár annak nyilvános gyakorlatát, akár pedig tagjainak a felsőbb hivatalokra is alkalmazását, és ennek a törvényben megemlítését tekintsük is, a bevett vallás jogaival az egész nemzet cselekvénye által ezen békekötések előtt is élt, de mivel ezen vallás követői megzavart jogának ezen bevétele a bécsi béke által nyíltan és ünnepélyesen, és bővebben ki lŐn nyilatkoztatva és biztosítva, s ennél fogva ezen békekötést a bevétel alapjául kell tekinteni, világosan következik: hogy ezen békekötés, s az ezt kiegészítő linczi béke a két felekezetű evangyéliomi vallás szabadságának és jogainak any-