Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)
Harmadik rész
— 229 közötti házasságokra (a 13-ik pontban) az evangé'ikus egyházi széket; 2) a tisztán r. katholikus felek közötti, s a r. kath. szertartás szerint kötött vegyes házasságokra (a 3-ik pontban) a szent széket; 3) azon házasságokra pedig, melyek valamelyik evangélikus félnek r. katholikussá létele által lettek vegyesekké (szinte a 3-ik pontban), a világi törvényhatóságot. — Es még ekkor nincs gondoskodva azon házasságok bíróságáról, melyek tisztán r. kath. felek között kötve, valamevalamelyik fél evangélikussá létele által vegyesekké lettek. S nincs gondoskodva végre ezen végtelen bonyodalomban, a javaslatok egyikében sem arról, hogy hát ha a kötés idejében vegyes házasságok a r. kath. félnek , valamint a tisztán r. kath. felek közötti házasságok mind a két félnek evangélikussá létele által még csak vegyesekké sem lesznek, ki legyen a biró ? Természetesen a legteljesebb lábbal tapodása volna a vallásszabadságnak és egyenlőségnek, ha oly felekezet széke lenne a biróság, melyhez egyik fél sem tartozik, s még is ezt hozná magával a következetesség, ha azon elv állíttatik fel, hogy a r. katholika szertartás szerint kötött házasság mint szentség, szükségképen a szent szék illetősége alá tartozik. íme a végtelen bonyodalom, melyet csak ugy lehet képtelen jogsérelmek nélkül megoldani, ha vagy 1) minden házassági ügyre egy biróság rendeltetik, mely ezen esetben, egyik félnek elnyomása nélkü', nem lehetne más mint a világi törvényhatóság, vagy 2) amaz egyszerű, tiszta, kölcsönös elv állíttatik fel, melyet az evangélikusok első javaslatában láttunk, hogy a felek egyházi székei közöl a birói illetőség mindig az alperes székét illesse. — A nov. 7-ki első királyi válasz teljesen megegyez a törvény ezen pontjával. — Az evangélikusok vegyes tanácskozmánya ezent pont végrehajtása iránt sem ad elo észrevételt. A törvény 17-ik és utolsó §-a igy szól : „17. A r. katholikusok most meglevő ünnepeit, a közéletben, nem azonban magánkörben, hol a zajos munkákon kivül minden mást lehet folytatni, a közbántalom elkerülése végett, meg fogják tartani az ágostai és helvécziai hitvallásuak, ehhez adatván, hogy a földesuraknak és minden családfőnek tiszti kereset terhe alatt tiltva van, akár katholikus akár evangélikus jobbágyaikat és cselédeiket ünnepeik meg-