Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Harmadik rész

sok megvédésére, részletesen és bővebben előadassanak az evangélikusoknak a békekötésekben alapuló jogaik. Ha tehát van az 1791-ki 26-ki törvényben e részben valamely megszorítás, ez egyáltalában nem temethette el az evangélikusoknak ama békekötéseken, s különösen a bécsi, mint alap-békekötésen alapuló jogaikat. Mert ha botlás van is a pontokban , a bevezetésben tisztán fen van tartva az elv, a békekötések érvénye. Világos és egyszerű alapelve pedig a bécsi békekötésnek, mit mindjárt bővebben is meg fogunk mutatni : Hogy az mindenben egyenlővé teszi az evangyéliomi vallást hazánkban a r. katholika vallással. Minél fogva semmi az evangélikusoknak, valamely ujabb törvény által, részletesen biztosított jog és szabadság „uj," azaz, a bécsi békén felül vagy kivül álló nem lehet, mert az már minden egyenlőségi jogot magában foglal elvileg. Minden későbbi kétségre és kifogásra csak az szolgáltatott okot, hogy azon korban elegendőnek tekintették csupán általánosan rendelkezni ez ügyben, mert az ország nagy többsége, a hatalmas urak legnagyobb része ugy is az evangyéliomi vallást követvén, csak arra volt szükség, hogy az utóbbiak bárminő általános és rövid törvényre támaszkodhassanak. Azon viszony mellett, melyben a nemesség a bécsi béke korában a fejedelem és földnépe irányában volt,az urak, kik a kötés alkotásába befolytak, nem tartották szükségesnek a részletesebb rendelkezéseket. Saját és jobbágyai vallásszabadságát minden ur elég hatalmas volt megvédeni a törvénynek egyetlen rövid kijelentése mellett. Lássuk most annak bővebb bizonyítását, hogy a bécsi béke valóban teljesen egyenlővé tette az evangyéliomi vallást a r. katholikával. A bécsi békekötés törvénybe iktatása , mikép azt törvénykönyvünkben látjuk, két szembetűnő ügyességi hiányát tünteti fel azon kornak. Az első a codiíicationalis ügyesség hiánya. A bécsi béke kötésekor tulajdonképen ugyan nem is állapodtak meg a felek egymás között a tárgy felett, nem egyeztek meg egymással végkép, hanem több pontra nézve a következő országg) ülésre halasztották a végelintézést; de, és épen ebben állott a codiíicationalis ügyesség hiánya , az alkudozás közben egymáshoz küldözgetett czikkeik nem is önálló, kötésileg szerkesztett, szabatosan szóló pontok, hanem csak izenetek voltak. A második a parlamenti ügyesség hiánya, hogy mind a mellett miszerint csak izenetek váltattak a felek között, s nem valamely Ön-