Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 152 — A küldöttség alázatos köszönetet mondván a trón előtt, hálás szivet kifejezni jelenjék meg a királyné és Ferencz trón-örökös előtt is. Azután pedig ujabb kihallgattatást kérvén, kisebb számmal jelenjék meg, és terjeszsze elő az evangélikusoknak a törvénynek minden tekintetben leendő hű végrehajtása iránti alázatos kérelmét, nevezetesen az evangélikusoknak a hivatalokra alkalmazását illetőleg. Hogy azonban a kérelmet kellő rendben lehessen megtenni, az alkotott törvény felolvastatott és tanácskozás alá vétetett. Mely alkalommal annak végrehajtása iránt megjegyeztetett: (lásd ezen észrevételeket alább a III ik részben, a törvénynek a különböző törvény-javaslatokkali összehasonlításánál.) Továbbá a küldöttség által a királynak felterjesztendő, s Teleki József által szerkesztett felirat felolvastatván, köz helyeslést nyert. Nagy örömmel fogadta a tanácskozmány Bernáth József k. táblai ülnök azon nyilatkozatát, hogy az evangyéliomi vallás történelmét Magyarországban a József-féle türelmi parancs idejétől a jelen törvény alkotásáig ki akarja dolgozni. Végül az határoztatott, hogy az evangélikusok meggyöngitett törvényes jogainak és szabadságának visszaállításáért, a két felekezet minden egyházában hálaadás mondassék a mindenható istennek a folyó évi május első napján, s a tárgyhoz alkalmazott egyházi beszédek tartassanak a néphez. A köszönő felirat az l79l-ik évben febr. 16-kán terjesztetett Bécsben a király elé. „Nem hiú hizelgések ezek felséges úr, mondva van ezen latinul szerkesztett feliratban 3), minőkkel gyakran mind a szavak értelmét, mind különösen az uj fejedelmek lelkeit el szokták rontani, nem oly szavak ezek , melyek alacsony és földön csúszó indulatból származva, semmi jelentőséggel sem birnak , s az utódok előtt minden hitelöket elfogják veszteni; szólunk, mint szabad nép része a népei szabadságát biztositó ritka példájú fejedelemhez; szólunk nem valamely remény által kecsegtetve, hanem mint a kiknek reményök már teljesült, szólunk végre tettekkel érdemlett dicsérettel, melyet soha semmi kor sem tagadhat meg." -- Előadja ezután a felirat a dolgok ismert folyamát, mint lőn az ügy először felterjesztve, mint mondtak az evangélikusok köszönetet az első kir. válaszért, az abban nyert igazságért, s a második után még inkább lekötelezve érzik magokat a király állhatatos J) Az ágostai hitvallásuak levéltárában ugyanott, ad Fasc. 2-um Q.