Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 110 — lyet mi és utódaink soha sem fogunk lelkünk bensó hálaérzete nélkül említeni, tovább is érvényében maradandónak nyilvánitotta : Öt vagy hat megye kivételével, polgártársainknak az érintett leirat folytán kelt felirataikban azon csaknem egyhangúlag kifejezett nyilatkozatuk, miszerint a keresztyéni türelmi parancs nem azért nem tetszik, mintha a polgártársaiknak visszaadott vallás-szabadsági részt irigy szemmel néznék, hanem mivel még nem adatott mindaz vissza, mihez a kölcsönös kötések folytán jogunk volt, nem csekély örömet gerjesztett bennünk. Reményiettük, hogy az ő felsége által oly szerencsésen vetett magból, a vallás Magyarországban is életerőt nyert, s polgártársaink immár kölcsönös szeretetre és jó indulatra lesznek buzdítva. Növekedett ezen remény, midőn csaknem egyetemes megegyezéssel , és pedig az oly megyékben is, melyekben a mi feleink csekély számmal vannak, avagy épen teljesen hiányoznak, mint például Sclavoniában Verőcze megyében, az országgyűlésre küldött követeknek azon megbízást hallottuk adva lenni, hogy a vallás ügyét, ellen nem állván a később alkotott törvények . rendeletek és explanátiók, a bécsi és linczi békekötések, s az 1608-ki és 1647-ki egyezményí törvények állapotára igyekezzenek visszahelyezni. Ezen általános elvet, ha a papságot, és ezt sem egészen, s az ahhoz szitó túlheves buzgóságu kevés római kath. polgártársunkat kivesszük, egyhangúlag elfogadva lenni, az ezen országgyűlésen történtek, nevezetesen mind a tiszai és dunai kerületek, mind az országos vegyes bizottmány javaslatai, melyeket a folyó évi septemberben felségedhez intézett emlékiratunkhoz A. B. C. D. E. alatt mellékeltünk, s melyeket rövidség végett ezen betűk alatt most is ide csatolunk *), és maga a felségedhez sept. 5-ről intézett országos felirat, s az azzal együtt fölterjesztett hitlevél-javaslat, minden kétségen kívülivé teszik. De mivel a javaslat részletei iránt, a papság s az ahhoz szitok által gerjesztett kérdések felett, hosszas vita nélkül egyességet reményleni nem lehetett, nehogy az idő, s ez által a koronázás és hitlevél halasztassék, s a további vita közben a kedélyek ingereitessenek, az ügy a linczi békekötés 4-ik pontja értelmében, azokra nézve, melyek iránt a felek meg nem egyeztek, az (országos) napló tanúsága szerint következő szavakkal terjesztetett felséged elhatározása alá : „Melyekre nézve (a rendek) utoljára abban állapodtak meg (ezek a napló szavai, lásd az ') Ezen Öt melléklet a következő : Az evangélikusok javaslata a tiszai kerületek ülésében ; a római katliolikusok javaslata ugyanott; a tiszai kerületek vallásügyi törvényjavaslata; s ugyanaz a dunai kerületek és az országos vegyes bizottmány részéről, melyeket már fölebb láttunk.