Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 106 — LXVII. December 9-kén országos vegyes ülés volt. A vallásügyi tegnapelőtti szerkezet hitelesítésénél ismét hosszas vita keletkezett. A bibornok hercze g-p r i m á s azt nyilatkoztatta ki, hogy ámbár a kedélyek nyugalma és az egyesség végett ,, eltűrni lehetne," hogy az evangélikusoknak a kir. válasz szerint teljes vallás-gyakorlati szabadság engedtessék, mennyiben ez a római kath. vallás elveivel összeütközésbe nem jő : azon pontok iránt azonban , melyek a r. kath. vallással világosan ellenkeznek, s melyeknek törvénybe iktatásába a római katholikusok vallásuk sérelme és veszélye nélkül meg nem egyezhetnek, ellenmondani, s ezen felszólalásnak világos emlékét hagyni szükséges. Ezen osztályba sorozza pedig, hogy a római kath. vallásról az evangyéliomi hitvallások valamelyikére szabad legyen áttérni, hogy az evangélikusok egyházi itélőszékeket állíthassanak fel, s azokon házassági ügyeiket saját elveik szerint ítélhessék el, s végre hogy a vegyes házassági fiuk, ha az atya evangélikus, az anya római katholika, az evangyéliomi hitvallásban neveltessenek. Ugyanazon véleményt nyilváníták a kalocsai érsek és egri püspök , hogy t. i. semmi pontnak törvénybe iktatásába sem egyeznek meg, melyek a római kath. hit elveivel ellenkeznek, s az olyan pontokat királyi elhatározás alá sem terjeszthetik. Különösen panaszkodott a kalocsai érsek továbbá az ellen is, hogy a kir. válasz a római kath. vallásra is a „bevett" kifejezést használja , és szükségesnek állította ezek iránt ellenmondást terjeszteni a király elé. Splényi Ferencz báró váczi püspök megemlítvén , mily szükséges az ország boldogsága fentartására a kedélyek egyessége, ugy nyilatkozott, hogy az evangélikusok most olyanokat nyerhetnek meg jó móddal és köz egyetértéssel, miknek eddig sem a békekötések, sem törvények által nem tudtak birtokába jutni, s hogy azokat, miket eddig az egyházi rend és némely római katholikus ellenzésével birtak , most azoknak megegyezésével is alkotandó törvény által bírhatják, csak az olyanok sürgetésétől álljanak el, miknek eddig sem voltak gyakorlatában, s melyek nélkül mind polgári, mind vallási teljes szabadságuk épségben megállhat, mikre nézve azonban a római katholikusok hitágazataik világos sérelme nélkül nem egyezkedhetnek. Ezek közé számlálta szónok az áttérés szabadságát a római katholika hitről valamelyik evangyéliomi hitre, mit a római katholikusok, mivel csak egy igaz üdvözítő hitet ismernek, a magok felekezetebelieknek meg nem