Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Első rész

— 4 — t. czikk, mely az anabaptistákat és sacramentáriusokat az országból kiűzendőknek határozta. Mind a mellett azonban, hogy a „sacramentáriusok" alatt a Kálvin követői értendők, nem tekinthető ezen törvény általában az evangyéliomi vallás ellen intézettnek, mert akkor még a ,,sacramentáriusok" igen kevés számmal levén , és szintoly ellenségei levén azoknak mind az akkor már igen számos és hatalmas lutheránusok, mind a r. katholikusok, mint az anabaptistáknak, ezen törvény egyáltalában nem az 1523-ki és 1525-ki törvények nyomdokait követte. S midőn ezen törvény folytán Sbardalla István váczi püspök és Sibrik Gergely kir. tanácsos, a felső vidéki királyi városokba küldettek biztosok gyanánt a sacramentáriusok kiűzése végett, Kassa, Eperjes, Lőcse, Kis-Szeben és Bártfa városok oly hitvallomást adtak elő , melylyel a gyanút, mintha sacramentáriusok volnának, elhárították magoktól, s valódi lutheránusoknak nyilvánították magokat. És Ferdinánd király ezen hitvallomást helybenhagyta, s s az illetők üldözését megtiltotta. Ugyancsak helybenhagyta ezen hitvallomást, csupán némely változtatásra kívánván az illetőket birni, 1558-ban Oláh Miklós esztergomi érsek , s Veráncz Antal, mint egri püspök 1560-ban, s későbben, mint esztergomi érsek 1573-ban, ') Ekkép, csak az ágostai hitvallású ugyan, de nyíltan az evangyéliomi vallás, világosan „bevettnek" tekintetett hazánkban. Ugyan csak az 1548-i országgyűlésről megkell még jegyeznünk az 5-ik törv. czikket, valamint az 1550 : 12, 13, 14, 15 és 16-ik törvényczikkeket; az 1552 : 7, az 1553 :7, s ugyancsak az 1554 : 7 törvényczikkeket, melyek a r. katholika vallás fentartásáról, s az eretnekségek ellen szólanak, de sehol sincsen névszerint általában az evangyéliomi, avagy épen különösen az ágostai hitvallás eltilva, és világosan nem is értetett ez az eretnekség alatt. Sőt az 1556-ik 25-ik törvényczikkhen az egymás hivatalaiba nem avatkozó „felekről," papokról és „laicusokról'' van szó (mert az utóbbiak alatt az ágostai hitvallású egyházi szolgákat kell érteni2), s ekkép biztosítva is lőn az ágostai hitvallású evangélikusok vallásszabadsága, 3) Tóth Ferencz : A magyar- és erdélyországi protestáns ekklézsiák históriája. Komárom. 1808. — 396. 397. — História Ecclesiae Evangelicae augustane Confessioni addictorum in Hungária universe , praecípue vero in Tredecim oppidis Scepusíi. Halberstadt. 1830. — 12. lap. 2) Tóth Ferencz : 226—227. lap.