Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 102 tett, hogy a fenforgó kérdésnek elintézésére alkalmatos módot mutatni méltóztasson, és ennek értelméhez képest kiadott kegyes resolutiójában is elméjét csak az eránt nyilatkoztatta ki, mely módon lehetne a vallásnak szabad gyakorlását mind a két résznek megnyugtatásával állandó lábra állitani, és ezen dologban fenforgó viszálkodásoknak egészen végét szakasztani : azért valamint az emiitett királyi resolut iót végső elintézésül venni nem lehetne, hanem ő felsége ebbeli kivánságát is, mint egyéb királyi propositiókat, kellene tekinteni, következendőképen az országnak arról való tanácskozása továbbá is fenmaradna, hogy és miképen lehessen ő felségének resolutióját a törvények sérelme nélkül teljesíteni. O eminentiája nagyméltóságú ország primása az ország rendéinek eleikbe adta, hogy a főtisztelendő egyházi rend, több világi római katholikusokkal egyetemben ő felségének benyújtott instantiájok által, mind azon sérelmeket, a melyek ezen resolu tióból a katholika hitre terjednének, nyilván fölfedezték; mig tehát erre ő felségének bővebb végezése nem érkezik,ezen királyi propositióról való tanácskozást elhalasztani szükségesnek vélte. M. ország főbírája azon akadályokat tekintvén, melyek a vallás dolga miatt az ország rendéi egyesülését mind eddig hátráltatták, és ez után is nehezíteni fogják, azt a köz módot legalkalmatosabbnak Ítélte, hogy mivel reményleni nem lehetne, hogy ő felsége az egyházi rend és azzal egy értelemben levő katholikusok által beadott instantiára valamely resolu tiót az országhoz ne1) bocsásson, hogy a vallás dolga ujabban azzal a kéréssel ő felsége eleibe terjesztessen , hogy mind a két részről beadott okokat kegyesen megvizsgálván, bölcs és igazságos végezése által ezen dolgot mind a két résznek megnyugtatásával elintézni méltóztasson, melyre sokan annyival inkább reája hajlottak, mivel csaknem minden vármegye utasító levelei oda czéloznak, hogy a vallás dolga ezen ország gyűlése alatt törvénybe iktattasson, ezt pedig a sok ellenkezésekre nézve más uton elérni nem lehetne. Ellenben mind a két confessión levő evangélikusok a királyi resolutiónak maga épségében való inarticulatiój á t sürgetvén, jelentették , hogy az ország rendéi azért bocsátották a vallás dolgát ő felsége végső elintézése alá, mivel a hosszas vetélkedésben sok időt el kellett volna tölteni, és még is az országnak egyesülését reményleni nem lehetett volna , hogy pedig az eránta kiadott ,) A napló végén a nyomdahibák között az van följegyezve, hogy ezen „ne" szónak ki kell maradni. Azonban, a latin fordítású országos napló előadása által is támogatva, a következők folytan méltán azt lehet vélni, hogy ezen „ne" szónak meg kell maradni.