Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 99 a vallás ügyében már kiadott nov. 7—ki válasza törvénybe iktattassék, ez pedig nem a bizottmányhoz tartozik. Ez alkalommal, jelenté továbbá szónok, a bizottmányban Hollósy György esztergomi káptalani küldött a r. katholikusok nevében azt nyilatkoztatta ki. hogy miután az országgyűlés a vallás ügyét a linczi békekötés 4-ik pontja értelmében egyedül a czélból terjesztette fel a királynak , hogy a király igazságszeretetéhez és bölcsességéhez képest oly törvényczikket javasoljon az országgyűlésnek, melylyel. mind a két fél megegyezvén abban, ezen ügy a királyi közbenjárás által elintéztethessék, és a kedélyek egyetértése előidéztessék, s ennélfogva nem végeldöntés végett volt ezen ügy a királynak fölterjesztve : a nov. 7-ki kir. választ sem lehet máskép tekinteni mint a többi királyi előterjesztményt, s ennélfogva ez ügyben még az országgyűlés tárgyalására van szükség. Az érintett kir. választ országgyűlési tárgyalás nélkül törvénybe nem lehet iktatni. Vay József Borsod megye követe azonban erre az evangélikusok részéről azt felelte, 1) miszerint az evangélikusok annyival szilárdabban ragaszkodnak a kegyelmes kir. válaszhoz, s nem is fognak attól elállani, mert a bécsi és linczi békekötéseken van az alapulva, s s a róm. katholikusok és az evangélikusok köz megegyezésével terjesztetett a vallás ügyének eldöntése a király elé, annálfogva a r. katholikusok többé vissza nem léphetnek. Az országgyűlés a linczi békekötés értelmében 2) terjesztette fel ezen ügyet, ehhez többé semmi magyarázat sem fér; a vallásügy a kir. válasz által be van fejezve, s már csak az van hátra, hogy torvényczikkbe iktattassék az, s további vitatásnak tárgya nem lehet. Ezeu előadáshoz ezen ülésben egyik fél sem szólott. LXVI. December 7-én országos vegyes ülésben a kir. előterjesztményekre intézendő felirat tárgyalása folytán a 14-ik pontnál, mely 1) Torkos naplója szerint, Hollósy Írásban adta be nyilatkozatát, s Vay József is azonnal Írásban szerkesztve felelt. 2) A linczi békekötés 4-ik pontja így szól : ..Questiones vero , circa gravamina, negotium Religionis — concenientes, in futura priraitus celebranda Regni Diaeta, — vei amicabili Dominorum Regnicolarum compositione sopiantur, vei authoritate suae Majestatis (vonatkozva azonban a fólebbi szavakra hogy : az országgyűlésen, és mennyiben a rendek egymás között meg nem egyezhetnének, s hallgatólag föltételezve, hogy ez iránt a királyt felkérték) finaliter complanentur.u—Ez ugyan egyedül a közelebbi (1647-ki) országgyűlésre volt mondva, de mind a három rész kölcsönös b eleegyezésével szabadságban állott ezen utat 1790-ben is követni. 7*