Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 93 — tás hiányában szakadnak el a r. kath. hittől, szelid visszatérési mód szereztessék, a hit igazságáról a szerzetesek házánál hatheti, mérséklettel teljes s a keresztyén valláshoz illő szelídséggel alkalmazott oktatásuk kisértessék meg; mind a két felekezetű egyházi szolgáknak pedig parancsoltassak meg, hogy semmi eszközzel se merjenek valamely katholikust az evangyéliomi vallás követésére kecsegtetni, vagy valakit abba fölvenni, kinek a hatheti oktatás helyesen kiállásáról, az illető kath. lelkésztől bizonyítványa nincs. A kath. lelkészeknek pedig kötelességök lesz, az oktatás kiállása után a kérő félnek a kívánt bizonyitványt haladék nélkül kiadni." A tizennegyedik pontban csak azon különbség van, hogy ezen kir. válasz „hétnek" mondta az alsó Sclavoniában levő evangélikus községeket, a törvény pedig „néhánynak" nevezi. A tizenötödik pontban kevés szóban roppant különbség van. Ezen kir. válaszban nem állott az, mit a törvényben látunk, hogy a vegyes házasságokat mindig r. kath. pap kösse össze. A vallás ügyének megemlítése tehát kimaradt ugyan a király által november 14-kén kiadott koronázási hitlevélből, de a vallásügyi törvénynek alkotása biztossá lőn téve. LXI. Az evangélikus rendek a királyhoz nov. 14-kén intézett feliratukban ama vallásügyi kir. válaszért köszönetet mondtak a magyarországi összes evangélikusok nevében. „A leghálátlanabbak volnánk, igy szól ezen felirat, ha felségednek a folyó novemb. 7-ki vallásügyi kegyelmes királyi válaszáért örökös hálát nem mondanánk. — Mely ünnepélyes , felséged reánk is kiterjesztett igazságosságának, szeretetének és jóságának bizonyítékáért, oly nagy örömmel vagyunk eltelve, hogy egyedül háládatos lelkünket kivánván nyilvánítani, „ámbár ezen kegyelmes válasz által minden további igazságos kivánatunkat kielégítve nem látju k," inkább akarunk a hátramaradtakra nézve részi nt felséged ezen a törvényekben alapult, s felséged által vallásunk elveinek menten hagyásával kiadott válasza szellemének megfelelő kegyelmes gondviselésétől, részint r. kath. polgártársaink s magának a tisztelendő papságnak is (a mint felséged parancsai, s főleg példája által szelídebb elvekhez hajolván, irántunki idegen indulatát levetkezni megtanulandja) méltányosságától várni, mint ezúttal kérésekkel alkalmatlankodni felségednek. Távol legyen ezen gondolat tőlünk különösen most, midőn felséged ezen igazságos és egyszersmind kegyelmes válasza