Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Hetedik könyv: Az orosz interventio
Második fejezet. Az oro3z interventió s az enrópai hatalmak. 65 magyar jogok említését, s a miniszter száraz, rövid válasz- 1849. Május, szal némítá el az interpellálót. Legelőször az alsó ház május 11-kei ülésében Osborne képviselő pendíté meg a magyar ügyet. „Óhajtanám, úgymond, tudni: 1-ször. Vájjon vett-e a kormány tudósítást az orosz seregeknek a független Magyarországba menetele iránt? (A ház tagjai nevetésre fakadnak, nem is álmodván, hogy a magyar alkotmány arany bullája csak öt évvel fiatalabb az ő Magna Chartájoknál.) Igen, ismétlem, a szabad és független Magyarországba? Igen valószínű, hogy azok kik nevetnek, egy szót sem tudnak Magyarország történelméből. 2-szor. Vájjon van-e olyféle szerződés, mely Nagy-Britanniát kötelezné elleneznie az orosz seregeknek Magyarországba bemenetét? 3-szor. Van-e szándéka a kormánynak közbenjáróul ajánlkozni az osztrák császár s a magyar nép között?" Palmerston külügyminiszter, ki minden tudományát a magyar ügyről azon tudósításokból merítette, melyeket lord Ponsonby az osztrák udvarnál lévő angol követ és a szabadelvű, derék Blackwell helyébe küldött Magenis ügyviselő bécsi lapok s osztrák kormányférfiak értesítései szerint szerkesztett, elégnek tartá a következő választ: „Ma vettem hírt Bécsből, hogy Ausztria Oroszországtól hadsegélyt kért az Ausztria és Magyarország közti háborúra, s hogy e segedelem megajánltatott. A második kérdésre válaszom az, hogy Magyarországot illetőleg semmi szerződés sem létezik, melynek tárgya volna Magyarország függetlenségének biztosítása. A mi végre a harmadik kérdést illeti: Angolországhoz semmi felszólítás sem intéztetett az Ausztria és Magyarország közti közbenjárásra." Másod ízben Hume képviselő, bár egészen más érdekben, akként intézett jul. 6-án az alsó házban interpellatiót a minisztériumhoz: vájjon azon változások, melyek Európában történnek, s különösen az orosz interventió Magyarországban nem semmítik-e meg a bécsi tractatusokat? Mire lord Russel ekként válaszolt: Horváth M. A függetlenségi harcz tört. III. 6