Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Hetedik könyv: Az orosz interventio
Második fejezet. Az orosz interventió s az európai hatalmak. 61 nemzeti gyűlés figyelmét ismét visszaterelni szándékozott iM9. Május, azon veszedelmek megfontolására, melyek a respublikát fenyegetik, ha az orosz absolutismus büntetlenül, sőt minden akadály nélkül fojthatja el a külföldön a demokratiai elveket, s ennél fogva az interventió ellen Magyarországban óvást kívánt tétetni: a gyűlés általában nagy hidegséggel fogadta az interpellátiót. Tocqueville, akkori külügyminiszter pedig válaszra sem méltatta, hanem a ház többsége által egyszerűen mellőztette Maugin indítványát. A franczia kormány s a nemzeti gyűlés többsége ekként a monarchiái politika iránti hizelgésbó'l feláldozta Francziaország dicsőségét és a respublika életelveit; mert feláldozta az európai népszabadság ügyét, melynek zászlaját előlhordani ő volt hivatva; mert feláldozta a demokratiai elveket, melyeknek diadalából a respublika származott, — hűtelen lőn eredetéhez. A magyar szabadság a keleten új bástyája leendett a demokratiai elveknek: midőn tehát a franczia respublika a magyar szabadság ügyét végkép elejtette, nem kisebb bűnt követett el történelme szellemén, mint a római respublika elnyomása által; nem kisebb következetlenséggel dobta el magától a februári forradalom zászlaját s azon politikai szerepet, mely hozzá egyedül volt volna méltó. Igaz azonban, hogy a magyar ügynek sokat ártottak Francziaországban a németországi socialistikus mozgalmak. Bár mennyire ügyekezett is Teleki László tisztább, valóbb fogalmakat terjeszteni Magyarország politikai helyzete és szabadságharczának természete iránt, fájdalom, mégis sok balvélemény maradt a felől a közvéleményben, mintha az is azonos volna ez időszerint másutt kitört socialistikus forradalmakkal. A forradalom felhasznált bennünket a nélkül, hogy nekünk viszont hasznot hajtott volna; sőt egyenesen ártott is, miután e miatt Kossuthot sokáig demagógnak, s a legszentebb nemzeti jogokért küzdő honvédeket a badeni Freischser1 e r e k elvrokonainak tartották.
