Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Hetedik könyv: Az orosz interventio

Második fejezet. Az orosz interventió s az európai hatalmak. 51 „Kérem a külügyminiszter urat, méltóztassék a kor- i^y. Május, mány nevében kijelenteni, mily részt vett a franczia kormány és diplomatia a Magyarországban lefolyó eseményekben, s miként szándékozik magát a jövőre viselni azok irányában; mit tőn eddig, s mit teend ezután? Az ügy elég fontos arra, hogy választ nyerjen. „Ha a gyűlés kivánja, el fogom mondani némely kitűnő férfiaktól eredt iratok nyomán a jelen helyzetet. (Igen, igen!) „Harmincz ezer orosz váratik Pozsonyban, más 40 ezer Temesvár felé van indítva; összesen 170 ezer orosz ment már, vagy megyén be Ausztriába; és egy 200 ezer főből álló tartalék indult a dunai tartományok felé. Végre a mai napon Párisba érkezett hírek szerint az orosz császár Olmützbe váratik. Ezen orosz interventió Ausztriában igen fontos tény; kérdezem tehát, mit szándéka tenni a kormánynak?" Az interpellatióra Drouyn de Lhuys külügyminiszter ily módon válaszolt. „Polgár képviselők! Mihelyt, úgymond, a franczia kormány értesült az orosz kormány szándékáról Magyarországban fegyveresen interveniálni, azonnal érzé a tény fontosságát. „Mi Pétervárott, Berlinben, Bécsben és Londonban kijelentők, hogy ily súlyos bonyodalom nem hagyathatik észrevétel nélkül s fel kell ébresztenie egész gondosságunkat. „Most a diplomatiai egyezkedések útján kell ügyekezni, hogy megakadályoztassék egy oly cselekvény, mely a legnagyobb zavarba hozhatja a keletet, Németországot s egész Európát. „E tekintetben a kormány -mindent megtőn, mit egy bölcs kormány tenni köteles: (igyekezett diplomatiai működések által megelőzni oly tényt, mely neki igen méltónak látszik a sajnálkozásra. Arra, mit szándékozik tenni a franczia kormány, már válaszoltam. Ezen úton fog járni; és ha a diplomatiai eszközök nem lennének elegendők, más szabályokhoz nyúland, melyek iránt azonban a gyűlésnek tanácsát eleve kikérendi." 4*