Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizenegyedik könyv: Aradon

588 Tizenkettedik könyv. A katasztrófa. Több napig e lelki gyötrelmek közt hánykodának menekülteink. Gr. Batthyáni Kázmér még szept. 21-ről is azt írá Pulszkynak Londonba, hogy folyton a kiadatás veszélyei közt forognak. Henningsen angol utazó, ki magában a magyar ügy s kivált Kossuth személye iránt nagy lelkesedést ápola, ezt a maga útlevelével megszöktetni is akarta, mit azonban Kossuth nem fogadott el. E bizonytalanság napjaiban jövendő sorsuk iránt azonban sokan, a widdini pasa csábításai s fényes Ígéretei által elámítva, az izlamra valóban áttértek. Voltak olyanok is, kik csak azután nyilatkoztak e lépésre hajlandóknak, miután a diván határozatáról ki nem adatásuk iránt bizonyosat hallottak, is csak azon okból tértek az izlamra, hogy a török s orosz közti háború kitörésének esetére, mi akkor épen e határozat következtében igen valószínűnek látszók, mint renegátok ismét küzdhessenek a gyűlölt oroszok ellen. Ez utóbbiak élén állott az orosznak engesztelhetlen ellensége, Bem tábornok, kinek példáját aztán még Stein tábornok, Kohlman ezredes és többen mások is követték. A magyarok közöl összesen 10 törzstiszt, 52 főtiszt, 40 altiszt s mintegy 150 közvitéz, az olaszok és lengyelek közöl szinte egy pár száz tért át az izlamra; a polgáriak közöl csak Balogh János s Grimm Vincze említtetnek. A törökök a vesztegetésnek és morális kényszerítésnek mindenféle eszközeit megkísérték, hogy a renegátok számát szaporítsák. A kitértek azonnal ruhát, jobb lakást s élelmet és előbbi rangjokhoz képest a török katonasággal egyenlő zsoldot kaptak. A többiekkel ellenben még keményebben bántak mint az előtt. De a kitértek s Intőkben megmaradtak közt is feszültség, szakadás s különféle viszály tört ki az áttérés miatt. Kossuthnak a bizonyosság, hogy maga s bajtársai kiadatni nem fognak, hamar visszaadta lelki ruganyosságát, mely őt aztán a legkalandosabb tervekre ragadta. Már elébb készített volt widdini időzése alatt egy röpiratot, melyben a magyar ügy igazságát mutogatva, saját eljárását igazolva, bukásunk egész bűnsúlyát Görgeyre veti. Ezen iratban egyezőleg ama