Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizenegyedik könyv: Aradon

584 Tizenkettedik könyv. A katasztrófa. 1849. okt. franczia hatalmak pártolása által. A minisztérium tehát eme két hatalom követeihez következő kérdéseket intézett: 1. Köteles-e a porta a belgrádi és kainardjii szerződések szerint kiadni a kérdéses menekülteket? — Canning és Aupick e pontra tagadólag válaszoltak. 2. Ha a porta az osztráknak s orosznak tagadó választ ad, tekinthető-e az a szerződések megszegésének? A követek válasza: „nem". 3. Oroszország izenhet-e háborút tagadó válasz miatt? — A követek véleménye : hogy igazságtalanság volna, egyelőre is ily nehezen igazolható, önkényes magatartást tulajdonítani az orosznak. 4. Ha az orosz jogtalanul háborút izenne, miként tekintené azt az angol és franczia hatalom; és számolhatna-e a porta sükeres segedelmükre? — A követek válasza: valószínűleg feltehető, hogy a két kormány kárhoztatná az orosz lépését, és szükség esetében nem hagyná a portát segély nélkül. 5. Ha az orosz eddig nem menne, s csak feszültség támadna a két kormány közt, közbevetné-e magát a két hatalom a barátságos viszony helyreállítására? — Válasz: egész buzgalommal. 6. Orosz alattvalók-e a widdini menekültek? Válasz: lehet, hogy van köztök olyan; de ez okból, kivált a jelen körülmények közt, a szerződések nem kötelezik a portát kiadásukra. A török kormány e válaszok által megnyugtatva, véglegesen elhatározta, hogy a menekültek kiadatni nem fognak. E határozatra, mint mondják, a valida szultánnénak, a szultán anyjánakis volt volna némi befolyása, kit Kossuth, még a mult tavaszszal az által nyert vala meg, hogy neki néhány czímeres tehenet küldött ajándokul. Legnagyobb súlylyal birt azonban a Seik-.ul-Izlam, vallási főnök véleménye, ki határozottan a kiadatás, mint a koránnal ellenkező szabály ellen szavazott. Titoff és Stürmer követeknek e határozat azon