Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Hetedik könyv: Az orosz interventio
46 Hetedik könyv. Az orosz interventió. 1849. Május. Európa ezen átalános zavarában, a franczia és angol hatalom egymás iránti féltékenysége mellett, Magyarország leigázása után mindjárt Konstantinápoly felé vezeti győzedelmes hadait! Miklós czárt valóban ez alkalommal elhagyta az emlékiratban annyira magasztalt szellemereje. Mert ki állott, ki állhatott volna akkor ellen, ha eszébe jut 1849-ben, Magyarország leigázása után megkísérteni, mit 1852-ben megkísértett?... De legjobb esetben is, lehetett-e hinni, hogy az orosz a helyreállítandó Ausztriában nem fog magának oly befolyást biztosítani, melynek hatása az európai politikára veszedelmes? Nem tudjuk mily diplomatikai tárgyalások folytak e tárgyban Nesselrode státuskanczellár fentebb idézett s a franczia és angol kormányokkal másolatban is közlött körirata folytában, egy részről az angol és franczia, másról az orosz kormány között. Annyi bizonyos, hogy az orosz, mielőtt az interventiót kijelentő manifestumát kibocsátotta, a franczia respublikát, melylyel eddigelé nem lépett volt hivatalos érintkezésbe, a maga részéről elismertnek jelentette. A hírlapok különféle, egymással ellenkező híreket közöltek azon okmányokról, melyek az interventió tárgyában a kormányok közt váltattak. Ezek közöl csak egyet ismerünk még, azt, melyet Nesselrode orosz státuskanczellár a franczia és angol kormányoknál lévő követeihez küldött. De ezt, mely nyilvánosságra számítva, az interventióról, már mint elhatározott dologról szól, több titkosabb okiratnak kellett egy s más részről megelőzni. Bár mi volt légyen is azonban ezeknek tartalma, bár mily biztosításokat nyújtott is az orosz ama két kormánynak az iránt, hogy semmi foglalási szándéka sincs, s egyedül csak a forradalom elnyomására szorítkozandik: a veszély azért nem szűnt meg Európára nézve. Az interventiónak, ha semmi foglalás nem követendé is, két nagy hatású eredménye elmaradhatlan volt az oroszra nézve: befolyásának növekedése az általa megmentendő Ausztriára, mi az európai egyensúlyt zavarta meg; és befolyásának szilárdítása a vele nemzetiségi rokonságban s vallási közösségben lévő szláv, oláh és görög
