Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Tizedik könyv: Szegeden
394 Tizedik könyv. Szegeden. 1849. Jni. a Ferencz-csatorna hosszában helyezett el. Vetter maga Beodrán tartá fő hadi szállását. E szerint tehát jelenleg Szegednél volt öszpontosítva a magyar fősereg, melynek feladata lőn az osztrákokat a Tiszán átkelésben meggátolnia. Annak jobb szárnyán egy hadosztály Lenkey tábornok alatt, Szentesnél őrzé a tiszai átmenetet; egy gyönge dandár pedig a bal szárnyon Török Kanizsánál volt felállítva. De mielőtt e hadak további működéseinek elbeszélésébe kezdenénk, szükség elébb azokra fordítani figyelmünket, mik az erdélyi harcztéren történtek. A muszkák Erdélyben, jul. közepéig, mint fentebb elbeszéltük, nem tettek jelentékeny előhaladást. Grotenhjelmet Bem nem birta ugyan legyőzni Beszterczénél; de támadásai, bár visszaverettek, legalább azt eredményezték, hogy az oroszok sem nyomultak előre borgói táborukból. Lüders tábornokot viszont, ki jul. elején már útra kelt Szeben felé, az elébb meghódolni látszott székelyek újabb támadása Grál Sándor alatt, hívta vissza Brassóba s a székely földre. Említők, hogy Lüders Gál seregét Illyefalva és Sz.-György mellől megint felnyomta ugyan Csikszékbe; de meggyőződvén, hogy a székelyek fékentartására nagyobb erőt szükség hagynia a Bárczaságon, Clam-Galias osztrák seregét, melynek elébb az tűzetett ki feladatául, hogy Oláhországból az oroszok által elébb megveendő Szebenbe vonuljon, rendelte Brassóhoz, s maga csak azután indult meg Szeben megvételére. Említők azt is, miképen Bem, látván, hogy csekély hadaival Besztercze mellett nem boldogul Grotenhjelm ellen, jul. 11-kén Damaszkint az oroszok ellen Szeredfalvánál hagyván, maga a székely földre sietett, hogy az ott gyűjtendő újabb erővel Moldvába törjön s e mozdulata által az oroszokat Erdély elhagyására kényszerítse. Csikszékben pár nap alatt sikerűit ugyan meg összeszedni Gál Sándor megbomlott seregét s azt 12 ezerre emelnie; de
