Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizedik könyv: Szegeden

Második fejezet. A kormány e országgyűlés működése Szegeden. 381 mindjárt Szegedre érkezte után, a kormányzóhoz sietett, kinél i849. Jni. épen hadi tanács volt összegyűlve. Ez azonban nem tartóztatá vissza Perczeit, hogy a kormányzó, Aulich hadügyminiszter s az egész kormány ellen a leghevesebben ki ne keljen, s azt részrehajlásról vádolva, ellene sértő kifejezésekre, sőt fenyegetések re ne fakadjon. A seregparancsnokságot e jelenet után, mely a kormány tekintélyét az egybegyűlt tábornokok előtt oly érzékenyen megsértette, lehetetlen volt tovább Perczel kezeiben hagyni. Aulich tábornok s hadügyminiszter, a kormánytanács végzése szerint, még az nap tudtára adta tehát, hogy a sereg vezérletétől fel van mentve. Ideiglen Wysocki bízatott meg a parancsnoksággal. E körülmény következtében a kormánynak ismét fővezérről kell vala gondoskodnia. Kossuth ismét Mészárost és Dembinskit szólítá fel, vennék át újra a sereg vezérletét oly módon, miként az Pesten rájok ruháztatott. A két altábornagy hosszú vonakodás után végre engedett a felhivásnak, úgy azonban, hogy most nem Mészáros, mint elébb, hanem Dembinski viselje a fővezéri czímet és tisztet, Mészáros pedig a táborkari főnök vagy inkább, mivel Dembinski a tervezésre sokat tartott, segéd s magyar levelező szerepében működjék mellette. E fővezéri kinevezés azonban Kossuth részéről sem őszinte, sem hosszabb időre számított nem vala. Neki semmi bizodalma sem volt már Dembinski vezéri tehetségeiben. S hogy őt mégis nemcsak felszólítá, de sürgetve kérte is a vezérlet elvállalására, csak az volt oka, hogy miután azt a minisztérium szavazata ellenére még sem akarta saját kezébe venni, nem volt más rendelkezés alatt lévő tábornok, kire azt csak annyi bizodalommal is ruházhatta volna, mint Dembinskire. A kinevezésnek pedig rögtön meg kell vala történnie, mert Haynau hadai már Félegyházáig, részben pedig, mint alább elbeszélendők leszünk, Szabadkáig nyomultak. E kinevezés azonban nem gátolta őt abban, hogy Bemet újra is felszólítsa, jőne ki mennél elébb Erdélyből, s venné ő át Magyarországon a hadak fővezérletét.