Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizedik könyv: Szegeden

Második fejezet. A kormány s országgyűlés működése Szegeden. 369 Kossuthnak tulajdoníták, ki amazt, mivel dictatorságától fél, 1849. Jni. alaptalan gyanakodás, személyes boszantások, méltatlanságok s az által, hogy a maga czélszerűtlen hadi terveit ráerőszakolja, az engedetlenségre mintegy kényszerítette. E véleményben még inkább megerősödött a közönség, midőn híre terjedt, hogy Görgey, miután az ellenségre Vácznál érzékeny csapást mért, hirtelen Miskolczon termett s ott a muszkákkal már is több győzedelmes csatát vívott. E gyors hadjárata, mely a télihez hasonlíta s fennen magasztaltaték, nem csak kimenté őt a közvélemény előtt ama vád alól, hogy a többi hadakkal egyesülni nem akar; sőt inkább a kormányt terhelő ama váddal, hogy a nemzet veszedelmét sietteti, midőn a győzedelmes hadvezért, ki egyedül képes még a veszélyt a hazáról elfordítani, nem szűnik keseríteni s gátolni a többi hadakkal való egyesülésben az által, hogy hatalom-féltésből őt, ki annyi győzedelme után más parancsa alatt nem állhat, a fővezérletben mellőzve, méltatlanul s hálátlanul sérti. Görgey ekként igazságtalanul üldözött gyanánt tűnt fel a közönség előtt, mi népszerűségét még inkább emelé, a kormányét s különösen Kossuthét napról napra csökkenté. Görgey elfogult imádói s már ennél fogva is Kossuthnak nyilt vagy titkos ellenzői, kivált a békepárti képviselők, nem szűntek örökös rágalmaik s gáncsaik által még inkább tévútra vezetni a közvéleményt, azzal vádolván Kossuthot, hogy daczára a hadi ügyekben való járatlanságának, azokba mégis egyre avatkozik, a tábornokokra oly hadi terveket tol fel, melyeket ezek el nem fogadhatnak.*) Voltak, kik ezen viszályo*) Mennyire el volt terjedve ezen hibás vélemény, mutatja az, hogy azt még a szabadságharcz történetét tárgyaló némely későbbi iratokban is feltaláljuk. Különösen megrovást érdemelnek e tekintetben Szilágyi Sándornak „A magyar forradalom története" és rA magyar forradalom napjai jul. 1-je után" czimü iratai. Említésre méltónak sem tartanék e könyveket, ha több kiadásban megjelenve, jobbak hiányában anynyira el nem terjedtek volna. Azt mondja egy helyen: „Kossuth és a minisztérium pedig hadi terveléseit folytatá, daczára annak, hogy Görgey Horváth M. A függetlenségi harcz tört. III. 24