Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizedik könyv: Szegeden

Második ffjezet. A kormány s országgyűlés működése Szegeden. 357 beszédében, melylyel a törvényjavaslatot indokolá, — a kegyetlenségeket hasonló kegyetlenséggel torolta volna meg, azóta talán béke volna, habár a sírnak békéje. De ez nem történt; hanem felhasználtattak a szellemi erőnek minden eszközei, a testvériség százados kötelékeit ismét összefűzni. Felvilágosításokat, magyarázatokat, proclamatiókat ezrenként osztogattunk szét. A sajtónak minden becsületes hatalmát felhasználtuk. Támogattuk a képviselőket békéltető törekvéseikben, s támogattuk azt is, ki eme törekvéseinek szerencsétlen áldozata lett épen saját vérei által*). Tudtuk, hogy a havasalföldi mozgalmak vezérei a románokra nagy befolyást gyakorolnak, — és ezen befolyást igénybe vettük. Tudtuk, hogy a rácz lázadás, táplálékát Szerviából is veszi, — s nem késtünk felvilágosítani a szerb fejedelmet és kormányát, közölvén vele nézeteinket a Magyarországon levő külön népfajok jogainak értelmezéséről, s nézeteink ott teljes méltánylásra találtak. Nem szalasztók el a kibékülésnek egy pillanatát, nem tartózkodtunk elveinket pontokba foglalva előadni. S mi lett következménye? Körülbelül az, hogy míg győztünk, addig tetszettek; mihelyt azonban a hadjáratban szerencsénk csillaga némileg borulni kezdett, feltételeinkre, ajánlatainkra kitérőleg, elhalasztólag válaszoltak; szóval a legőszintébb, legbecsületesb eljárásunk rendszerint csalfasággal, sőt árulással találkozott. Czélunk egyébiránt ebben sem volt más, mint az ország függetlenségének és polgári szabadságának biztosítását siettetni egy részről; más részről pedig a kegyetlenségek meggátlása által a szelíd humánitásnak uralkodását helyreállítani, s annyira, hogy forradalmunk fő dicsősége, a szelíd és békés fejlődés, az embertelen terrorismus vérnyomai által meg ne fertőztessék. Ügy voltak e pontok szerkesztve, hogy hasonló jogokat egy ország sem ad a maga határain belül az apróbb nemzetiségeknek." *) Drágos képviselő, kit, bár maga is oláh volt, Hatvani támadásakor, Janku emberei öltek meg.