Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizedik könyv: Szegeden

334 Tizedik könyv. Szegeden. Tokajig. 1849. Jni. is előrenyomult Felső-Sz.-Györgyön maradt gyalogságával; mely aztán a nélkül, hogy tűzbe jutott volna, szinte NagyKátára, onnan Abonyba vonult vissza. Mészáros holtak és sebesekben mintegy 100, az ellenség 60 embert vesztett. Görgey visz- Perczel seregének e mozdulata Tura felé nagy előnyére szavonúlása ° 0,/ " Miskoiczrói vált Görgey hadának, mely, mint mondók, Losonczon keresztül Miskolcz felé huzódék; mivel ez lőn egyenes oka annak, hogy Paskevics Rüdiger hadtestét visszavonta Görgey üldözéséből. Ennél fogva Balassa-Gyarmattól kezdve Chruleff ezredes csak három század lovassággal követte seregünket, sokkal gyöngébb, mintsem hogy bevágni mert volna utóhadunkba. Az orosz fővezér, midőn Rüdiger hadtestét visszaparancsolta, Sass tábornokot 22 századdal rendelte volt Chruleff erősítésére ; de Sass még távol létezett, s mielőtt megérkeznék, Chruleff attól tarthatott, hogy gyönge csapatát végkép tönkre teszi a hátvédünket képező Nagy-Sándor. 0 azonban nem veszté el fejét, s cselhez nyúlt. 20-kán Losoncz mellett, az elfogatás veszélyében látván magát, ál-alkudozásokkal akart időt nyerni, míg Sass is megérkeznék. Rüdiger hadnagyot egy trombitással a magyar előőrsök parancsnokához küldé s ezt általa Paskevics nevében fegyverletevésre szólította fel. Az ajánlat visszautasíttatván, Chruleff újabban két tisztet, Kotlaroff századost s ugyancsak Rüdiger hadnagyot küldé Nagy-Sándorhoz, kik ugyanazon felhívás ismétlése mellett, mindenek előtt fegyverszünetet ajánlának, s egyszersmind olyféle reményeket ügyekeznének ébreszteni a magyar tisztekben, hogy Paskevics, ki a magyarok iránt nagy rokonszenvvel viseltetnék, hajlandó lenne közbenjárókép lépni fel a magyar nemzet s az osztrák császár között. Miként már fentebb elbeszéltük, a súrlódások, féltékenységek, melyek eleitől fogva sem hiányzának, idő folytával oly élessé fejlődtek az orosz és osztrák táborok között, hogy az országszerte köz beszéd tárgya lett s nem egy hiszékeny kedélyben ébresztett reményeket az oroszok pártfogása iránt. De sehol sem voltak az ilyféle remények vérmesebbek, mint