Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizedik könyv: Szegeden

Első fejezet. Hadi munkálatok a Tisza jobb partján. 329 virradóra egy kozák had és egy dzsidás ezred által erőszakolt 1849. jni. szemlét intéztetett Vácz ellen. Nagy-Sándor, ki 16-kán jobb szárnyunkat a Hétkápolna táján képezé, azon hibát követte el, hogy midőn hadtestének eleje a visszavonulást megkezdte, előőrseit is visszavonta. A kozákok tehát most a Duna partján minden akadály nélkül betörhettek a városba, s első rohamukkal mindjárt négy ágyút ejtének hatalmokba. A zavar leirhatatlan lett a városban. A nagy számú szekér hányatnomlok menekülni törekszik a kozákok kardjától, s hadainknak minden rendszeres mozdulatát lehetetlenné teszi. Görgey Ármin végre némi rendet hoz osztályába s az oroszokat megtámadja. Ugyanakkor Leiningen is benyomul a vasút tájáról, s az oroszokat kiűzi, hármat az elfoglalt ágyukból is visszavévén. Es mivel nem kételkedhetett, hogy az oroszok most a várost nagyobb erővel fogják megtámadni, hadtestét a Gombás pataknál állitá fel. A támadásra nem is kellett sokáig várnia. Paskevics értesülvén a magyar hadak visszavonulásáról, Rüdigert a 3-dik hadtesttel üldözésökre küldötte. Ennek közeledtére Leiningen is megkezdi hátrálását, s folyton harczolva vonúl vissza Rétságig, hol Pöltenberg is segedelmére lévén, az oroszokat visszanyomja, a helységet felgyújtja s ekként az üldözésnek e napon valahára véget vetvén, emevvel együtt Vadkertre húzódik. Veszteségünk számát sehol sem találjuk vezéreink által följegyezve; de tekintetbe vévén, hogy az üldöző oroszok is 450 embert vesztettek holtak és sebesekben, a mi veszteségünknek tetemesnek kellett lenni; s még nagyobb volt a foglyok és szétszórtak, mint a holtak és sebesek száma. Az erőfeszítés Görgey fej sebét is oly annyira elmérgesítette, hogy egypár napig minden munkától tartózkodni kénytelen, 18-kán Losonczra, a következő napon pedig Rima-Szombatra vitette magát, s csak 20-kán kezdett megint részt venni a hadi munkálatokban. Hátráló seregünk 18-kán Vadkertről virradatkor indult Balassa-Gyarmat felé. A hátvédet ezen városig Pöltenberg