Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizedik könyv: Szegeden

326 Tizedik könyv. Szegeden. 1849. Jui. csak maga a kormány is képes volt volna hitelesebb tudósításokat szerezni az eseményekről; s még akkor is csak hézagosan érkezett hozzá ezek híre. De e szakadozott hírekből is kitűnt, hogy az események oly rohamosan kezdenek lefolyni, miszerint a végbukás közéig s már csak napok szerint számlálható a szabad, független, alkotmányos Magyarország élete, íme az események sorozata. Görgey, miután jul. 13-kán az 1-ső, 3-dik és 7-dik hadtesttel s Görgey Ármin osztályával, mik összesen 45 zászlóaljból, 47 huszár századból és 120 ágyúból, számszerint 28— 30 ezer emberből álltak, — Komáromból leindult, útját Váczig minden akadály nélkül folytathatta. Görgey Ármin, ki az előhadat képezé s Nagy-Sándor 15-kén érkezett Váczra, s miután az ott tanyázott orosz csapat a mieink közeledtére visszavonult, mind a ketten a Gombás patak mellett, előhadaik pedig a dukai hegyen, Váczról kelet felé egy órányira foglaltak állást. A Váczról visszavonult orosz csapat Bebutoff tábornok mozlem lovas ezrede volt, előhadát képező a 3-dik hadtestnek, mely Hatvan és Aszód körül álla. Paskevics többi hadtestei a Hatvan-mezőkövesdi országúton léteztek; egy erős hadosztály pedig Tolstoy alatt Jászberény s Nagy-Káta körül volt felállítva. Rüdiger a 3-dik hadtest parancsnoka, mihelyt értesült, hogy Görgey hadai Váczon vannak, egész hadtestét mozgásba tette e város felé. Sass tábornok hadosztálya, mely a hadtest előhadát képzé, még 15-kén délután Sződre érkezett, s előőrseinket a dukai hegyről elkergette. Nagy-Sándor s Görgey Ármin erre mindjárt előrenyomult és csatározni kezdett az oroszokkal. A csata szerencsével folyt, kivált mióta Leiningen is megérkezett hadtestével s egy pár zászlóaljat az ellenség jobb oldalába tolt előre. Épen ekkor, Nagy-Sándor is visszaverte az ellenség balszárnyát, mely egy nagy lovassági roha-