Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizedik könyv: Szegeden

324 Tizedik könyv. Szegeden. 1849. Jni. kiről azt hitte, hogy szivvére semmiért sem buzog melegebben mint a haza javáért, megmentéséért. E fölfedezés leverőleg hatott a hallgatók értelmesebb tömegére, mert minden reményöket elvesztették, hogy e belviszályok közt meg lehessen még menteni a több százezernyi hadaktól megtámadott hazát. Kossuth azonban e gyanút s vádat Görgey ellen most még annyival is inkább indokoltnak érzé, mivel Görgeytől azon levele óta, melyben ez a hadügyminiszterségró'l lemondott, s magát a sereg által választott hadvezérnek írta alá, sem ő, sem Mészáros fővezér egyátaljában semmi tudósítást nem vett a seregről s annak mozdulatairól; Görgey ugy viselte magát, mintha azontúl semmi összeköttetésben nem akart volna állni a kormánynyal; Kossuth pedig ebből azt következtette, hogy ő valóban el akar szakadni a nemzet ügyétől. Kossuth oly annyira semmit sem tudott azokról, mik a feldunai seregnél történnek, hogy, például, 9-kén azt írá Bemnek, hogy e sereg „Vácztól Hatvan felé van útban" ; pedig akkor Görgey még mind arról gondolkodott, hogy Komáromból az ellenségen keresztül törve, a dunántúli országrészbe teszi át a harcztért, s ott a kormánytól függetlenül működendik. Kossuth e tudatlansága a sereg állásáról még 16-kán is folyton tartott. „A felső sereg, írá e napról Bemhez, még mindig Komáromnál áll"; s csak néhány nap múlva esett értésére a tiszai sereg kémei által, hogy Görgey Váczig előrenyomult, ott csatázott; de onnan merre vette útját, ismét sokáig senki sem tudta Szegeden; csak az volt kétségtelen, hogy Vácznál nem törhetett keresztül, s nem ment Hatvan felé. Kossuth ugyan több felé küldött ki kémeket s futárokat; de ezek vagy épen nem, vagy igen későn, vagy csak azon hírrel tértek vissza, hogy az ellenséges hadakon keresztül nem juthattak. Kétségtelen, hogy a kormány helyzetét, intézkedéseit e hosszas bizonytalanság a főseregről mondhatlanul nehezíté. Nagy vigasztalására, nem különben mint megnyugtatására szolgált ugyan annak híre, hogy Vetter Jellasicsot, jul. 14-kén, Hegyesnél, egy elhatározó ütközetben megverte s a Sajkás-