Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

314 Kilenczedik könyv. A harcz julins közepéig. 1849. Jui. ségben meghagyta, a szakadást indító alezredeseket s két őrnagyot elfogatá s hadi törvényszék elébe állíttatta." E megrettenés a nagyobb számú ellenségtől, e lehangoltság s engedetlenség, mely a székely hadakban elharapódzék, volt, úgy látszik, oka annak is, hogy Bemet szokásos gyors működése helyett, július eleje óta szinte két hétig tétlennek, tétovázónak láttuk Besztercze előtt. Midőn végre meggyőződött, hogy személyes jelenléte nélkül a székelyekkel nem boldogul, 11-kén, mint említők, Damaszkint Szered. falvánál hagyva, pár ezernyi haddal Maros-Vásárhelyre ment. Jelenléte itt új lelket öntött a lehangolt népbe és hadakba. Minden rendelkezésére álló csapatokat magához vonván, pár nap múlva Csik-Szeredára ment. Itt vette jul. 16 kán Kossuthnak 9-kéről kelt levelét, melyben ez, közölvén vele a dolgok állását a Feldunánál s a többi harcztéreken, így ír egyebek közt: „Vérző szívvel bár, de szilárd meggyőződéssel ki kell mondanom, ha az öszpontosítás gyorsan megtörténik, egész tartományokat, sőt az ország négy ötöd részét kész vagyok feladni. Mert ugy megverjük az ellent s azt megvervén, az elveszett tartományokat magoktól visszakapjuk. De ha a fő erőnk szétveretik, a nemzet elvesz s a tartományok mit sem használnak. Óhajtom azért, hogy ön, altábornagy úr, egész seregével jőjön ki Erdélyből, egyesüljön a többi hadsereggel s vegye át a főparancsnokságot: ugy tour-a-tour megverjük elleneinket s visszanyerjük a — világszabadságot. Ha ez nem lehet, félek, hogy tizennégy nap alatt egy catastropha történik." Felhívja aztán őt, válaszoljon gyorsan s határozottan, hajlandó-e s mely feltételek alatt elfogadni a fővezérletet? Kossuthban e hangulatot a Komárom körüli balesemények s Paskevicsnak Miskolczról végre megkezdett előnyomulása ébresztették. Méltán kérdezhetni azonban, hogyan hihette ő, hogy az ügyek veszélyes állapotába bármi kedvezőbb fordulatot is hozhasson azzal, ha Bem egész seregével kijó' Erdélyből? Mint tudjuk, most már csak az alsó Tisza és a Maros vidéke