Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

286 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1849. Jun. hidfőn keresztül a várba menekült. A nem rég virágzó vá ros, nagyobb részben leégvén, elpusztulván, Komárom sorsára jutott. Jellasics, mivel az elpusztult vidék seregének élelmet nem nyújthatott, egy dandárt hagyván Újvidéken, jun. 15-kén a Ferenczcsatornáig nyomult előre, s a Verbász-főldvári vonalon helyezte el összesen mintegy 24 ezernyi seregét, ott várandó be, míg Haynau, ki ép e napokban kezdte meg hadjáratát, a Feldunától leebb vonul. A magyar hadseregnél az egész délszaki vidékre nézve e napokban Vetter altábornagy vette át a vezérletet. Perczel az alárendeltséget nem tűrvén, a seregtől a Czegléd táján képezett tartalék sereg parancsnokságának átvételére távozott, Tóth Ágostonnak adván át a 4-dik hadtest vezényletét. Az új fővezér a Tisza két partján O- és Török-Becsénél öszpontosította az egész déli hadsereget, melyet elébb Perczel a csatorna hosszában Bezdántól Földvárig, Pancsovától Orsováig szétforgácsolt. Tóth Ágoston hadteste, mely, miután a Bemtől hátrahagyott Pereczy-dandár is hozzácsatlakozott, mintegy 12 ezerre nőtt, Ó-Becsénél foglalt állomást, egy dandárát Földvárral szemközt a csatornáig, egy másikat Verbászig tolván előre; egy csapat azonban Bajánál a Duna mellett hagyatott; Mihálovics dandára végre Bajmoknál őrködék. Kohlman ezredes hadosztálya a Bánságban, számszerint mintegy 5000, az Aldunától szinte összevonatván, Török-Becsénél szállá táborba. így álltak egymással szemben az ellenséges hadak egészen június 24-kéig. Vetter, mielőtt támadó működését megkezdené, végét akarta várni az aradvári őrséggel a hónap eleje óta a vár átadása iránt folyamatban lévő alkudozásnak, hogy az ott lévő zárlathadakat is seregéhez kapcsolhassa. Az ó-becsei Mielőtt azonban ez megtörténhetett volna, Jellasics, kit harcz a magyar hadaknak ily nagy közelsége nyugtalaníta, arra határozta magát, hogy a Tisza jobb partján lévő magyar hadakat a bal partra kergesse s az ó-becsei hidat lerontván, a Bácska és Bánság közt e vidéken minden összeköttetést meg-