Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Harmadik fejezet. A Gyó'r és Komárom körüli harczok. 263 dett; a főbb tisztikarban többen magokévá tették. Szeren- 18*9 esetlenség volt a hazára nézve, hogy a nemzet ezen leggyakorlottabb, legvitézebb seregében a fó'tisztikar többsége oly egyénekből állott, kik előbb az osztrák zászlók alatt szolgáltak, s részben nem is magyar származásúak, vagy legalább nem magyar fajbeliek, s ennélfogva inkább katonák, mint hazafiak valának. Jobbára e körülményből eredt azon Görgey által különben egyre ápolt, egyre szítogatott idegenség is, melylyel ezek a polgári kormány iránt viseltettek. Ez volt oka, hogy most, midőn a kormány akaratát vezérük szándékaival ellentétben lenni tapasztalták, készebben voltak nem csak a kormánytól, hanem még a nemzet ügyétől is elszakadni, mint vezéröktől megválni. Személyökön kivül legfölebb még a vezetésök alatt oly dicsőn harczolt, nekik hírnevet szerzett seregek jövendő sorsa feküdt szivökön ; a haza és a nemzet sorsának elintézését pedig a seregek hű gyámolitása nélkül minden esetre tehetetlen kormányra bizták. A főbb tisztek nagy részének e gondolkodásmódja, e jelleme következtében nem lehetett meglepő, hogy vitatkozásaikban mind többször felmerült, mind inkább elterjedt a magok kezére megkezdendő békealkudozás kérdése. Bayer ezredes, és néhány más önző, s a kik a kormánynál hitelöket, s ezzel együtt reményöket még felébb emelkedni, elvesztették, egyenesen azt kezdték sürgetni, hogy a sereg már most elválva a nemzet ügyétől, békealkura lépjen az ellenséggel. Mások, kikben a katonai becsület nem, de a hazafiság hiányzott, ezen elszakadásra csak azon esetben valának hajlandók, ha a kormány és nemzet miatt Görgeyt kellene feláldozniok. Tett-e Görgey valaha titkos lépéseket az osztrákoknál a békealku iránt, bizonytalan. Erre mutat herczeg Wittgenstein miniszter egy irata jul. 21-kéről, melyben egyebek közt ez áll: „Görgey a magyar fősereggel azon szándékból maradt légyen Komáromnál, hogy Kossuthtal és a lengyelekkel közremunkálni kénytelen ne legyen, s a császári vezérekkel alkudozhassék, mihelyt Pest s a tiszai vonal elfoglalása által