Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Harmadik fejezet. A Győr és Komárom körüli harczok. 247 „Tábornok úr a haza, sőt Európa (!) szabadsága függ isi9. Jui. attól, hogy most a seregben semmi egyenetlenség s pártoskodás ne történjék. „— A haza és szabadság mindenek felett! Gyámolítsa ön Mészáros tábornokot. Az okokat máskor közlöm önnel. Isten és a történet itélend fölöttünk. „Önben, tábornok úr, nem fogok csalatkozni! „Pesten 1849-ki jul. 1. Kossuth Lajos, kormányzó." Az új fővezér, Mészáros altábornagy, a kormány rendeleteivel jul. 2-kán gőzhajóra ült s megindult Komárom felé. De az Almás táján hallott sűrű ágyudörgésből, s a parti lakosok egyhangú állításából, hogy Komárom táján egész napon át foly az ágyúzás, nem különben Görgeynek jun. 30-kai tudósításából azt gyanítván, hogy a Duna jobb partját az ellenség már megszállotta, visszafordult s egy őrnagyot küldött csak maga helyett a kormány rendeleteivel Komáromba. E lépés mindenesetre nagy gyöngeség, nagy hiba volt Mészárostól. Azt, hogy Kossuth személyesen nem sietett fel Komáromba, egyedül az pótolhatá vala némileg, ha az új fővezér személyesen viszi meg a vezérlet változásáról szóló kormányrendeletet. Ez gátolhatja meg egyedül a Görgeynek hódoló tisztikarban a pártoskodást; személyes és erélyes föllépése veheti vala elejét Görgey ellenszegülésének is. Mészáros személyes meg nem jelenése következtében mind ez megtörtént, s a bajok öregbedése, mi innen származott, részben legalább az ő hibájának tulajdonítandó. De mielőtt ezen újabban kikifejlett bajok elbeszélésébe ereszkednénk, szükség elmondanunk azt, mi Mészáros futárának megérkeztéig történt Komáromnál. Az egyesűit osztrák-orosz sereg a győri ütközet után, A komáromi június 29-kén Komárom ellen indult, s más nap balszárnyá- j^^Mn val Ácsot, közepével Nagy-Igmándot, jobb szárnyával KisBért szállotta meg. Jul. l-jén az ácsi erdőnél álló csapatainkat visszanyomván, a szőny-monostori elsánczolt táborunk felé közelgett; miből gyanítható volt, hogy más nap a sánczokat