Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Harmadik fejezet. A Győr és Komárom körüli harczok. 243 szor, oly fényesen tanúsított, hanyatlani kezd; bátorsága pedig 1849. Jni. a veszélylyel személyesen szembe szállni még sokkal kevesebb, mint volt az előtt. Kik ezt észrevették, e változást benne többnyire testi ereje hanyatlásának, a folytonos feszített munka s örökös izgatottság által előidézett kimerültségnek tulajdonították. Lehet, hogy ezen okoknak is volt némi befolyása ezen erkölcsi erőcsökkenés eredményezésében ; lehet, hogy a szakadatlan, semmi szórakozással fel nem váltott, fárasztó munka, melybe annyira mintegy eltemetkezett, hogy néhány órai éjjeli nyugvást kivéve, roncsolt egészségű testének semmi pihenést nem engedett; — lehet, hogy a különféle jó és bal események, kedvező s kellemetlen hírek szerint egymást oly sűrűn felváltó remény és félelem, öröm és szomorixság, aggodalom és boszúság indulatai hazája sorsán függő lelkében, egészségére, testi erejére károsan hatván, egyszersmind erkölcsi erejét is csökkentették. De ennek valódi, fő oka másutt keresendő. O e tekintetben azon ritkább emberek közé tartozott, kiknél nem a lélek a testből, hanem megfordítva a test a lélekből merít erőt. Nála nem puszta szó, hanem valóság volt az, midőn — mint például a mult szeptemberben, Batthyáni Lajos lemondásakor, — testi gyöngesége tekintetében mondá: „most nem akarok beteg lenni; most azért sem leszek beteg." Az ő meggyöngült, túlizgatott idegzetének folyton a lélekből, eszméből, indulatból kellett merítnie az erőt a ruganyosságra. Ha ez hiányzott, a gyönge idegzetből is eltűnt az erély s élénkség, és átalános lankadtság, ernyedtség lepte el valóját. Nem egyszer történt az 1848-ki év nyarán és őszén, hogy testi ereje annyira ki volt merülve, miképen napokig ágyát kellé őriznie; de midőn eljött a cselekvés percze, a test gyöngesége eltűut a felizgatott lélek uralma alatt. Az idegzetes test gyöngesége néha oly nagygyá lőn, hogy a szószékre is mások segedelmével lépett föl; de a mint beszélni kezdett, a mint lelkét az eszme vagy szenvedély mindinkább áthatotta, az hullatag testének is perczről perezre mind nagyobb erőt kölcsönzött úgyannyira, hogy nem csak 16*