Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból
Harmadik fejezet. A Győr és Komárom körüli harezok. 241 legyen az új fővezér? — Kossuth ismét megpendíté az esz- 1mét, melynek már többször megkisértett valósitására a körül ményeket eddigelé nem látá alkalmasoknak. Említők, hogy ő az aprili hadjárat megindultakor, utóbb megint Görgey hadügyminiszterré avattatásakor önmagát óhajtja vala fővezérré tenni. Most erre megint jó alkalmat látván, midőn a szóba hozottak részint a tanácstól nem fogadtattak, — részint az ajánlatot magok nem fogadták el: Kossuth egy ildomosán oda vetett szóval akart a tanács üterére tapintani. „így hál enmagam leszek, úgymond, kénytelen, a sereg élére állani." 0 azt várta, tapssal fogadtatik a szó; de a tanács hallgatott, minél fogva aztán ő sem sürgette tovább kivánata valósítását. A kormánynak tehát csak az lőn határozata, hogy Görgey, megtartván a hadügyi miniszterséget, a fővezérletet másnak adja által. A kormány ugyanis akként volt meggyőződve, hogy Görgey, ha bűnös tervei volnának is, mihelyt a fővezérlettől elmozdíttatik, megszűnik veszedelmes lenni; míg más részről a minisztériumban, ha azt megtartani akarja, organisáló tehetségeinél fogva jó szolgálatot tehet a hazának. Ellene szóló világosabb próbák híjában őt a miniszteri tárczától is megfosztani nem látszott tanácsosnak. Görgeynek az országban, de kivált a feldunai hadseregben még az utósó csatavesztések után is nagy volt népszerűsége. E sereg főtisztei, kevés kivétellel, melegen ragaszkodtak hozzá. Attól tartott tehát a kormány, hogy őt eléggé még be nem bizonyítható váddal sújtván, ha valóban bűnös terveket forral magában, könnyen arra vetemíthetné, hogy a neki hódoló főtisztekkel és hadosztályokkal e legválságosabb pillanatokban szakad el a nemzet ügyétől. Azonban, tagadni nem lehet, hogy ezen aggodalmat csak saját gyöngesége ébresztette a kormányban. Örökké sajnálatos, hogy a gondviselés azon férfiút, kit tündöklő észtehetséggel s feddhetetlen magán jellemmel megáldva, a haza sorsának vezérletére, kormányának élére rendelt, egyszersmind a physikai bátorság ajándokával is nem ruházta fel. Horváth M. A függetlenségi harcz tört. III. 16