Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Harmadik fejezet. A Győr és Komárom körüli harczok. 231 Előre látható volt ugyan, hogy seregeinknek e mozdula- 1849 i tai a fővárost nem fogják megmenthetni, a Komáromban maradandó sereg meg nem akadályozhatván, hogy akár az osztrák fő hadsereg egy osztálya, akár a bányavárosok felé nyomuló Grabbe tábornok orosz hadosztálya azt meg ne szállja. Hasonlókép a dunántúli országrész is kitétetett az ellenséges megszállásnak. A Görgey mulasztásai s fonák vági táborozása következtében kifejlett körülmények közt azonban már nem maradt egyéb választás; nem volt elfogadható más terv, mint ez, melyet a tábornokok javasiának, ez tévén egyedül lehetségessé, hogy fő seregünk a tiszai sereggel, s a Czeglédnél összevont mintegy 20 ezernyi tartalékkal egyesülhessen, egyszersmind pedig a Bácskában és Bánságban működő három hadtesttel valamint az erdélyi hadakkal is összeköttetésben maradjon. Ez tette továbbá lehetségessé, hogy a kormány a pénzsajtókat valahol a Tisza vidékén, vagy a nem rég megvett Aradvárban folyton működésben tartsa, s a szükséges hadi szereket, melyek jobbára a Tisza vidékén és a bánságban készíttettek, előállítsa. Görgeynek a feldunai hadviselésben april hó vége óta elkövetett nagy hibái s mulasztásai oda juttatták a nemzeti ügyet, mely az említett időben, szerencséje tetőpontján, mindenkit végdiadallal kecsegtetett, hogy e diadal iránti remények a legvérmesebb kedélyekből is mindinkább tünedeztek; s mind azok, kikben a remény egészen még ki nem veszett, mind azok, kik a nemzeti bukást immár elkerűlhetlennek tartották, egyelőre már csak azt óhajták, hogy az óriási ellenséges erők által rögtön el ne boríttassunk, hanem a harczot hosszabb ideig kitarthassuk. Emezek, kik a bukást múlhatatlannak látták, s legjobb esetben-egy tűrhető békekötést, mely legalább egynémit mentsen meg a nemzet számára, lebegtettek szemeik előtt még tán elérhető czélul, a harcz hosszabb kitartását óhajtották; mert csak úgy vált lehetségessé, hogy mi iránt a legújabb hírek és vett tudósítások szerint, mint alább elbeszélendjük, némi