Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Harmadik fejezet. A Győr és Komárom körüli harczok. 215 ben, Potté Farkasd és Szered közt a Vágnál, Liebleré a Csa- 1849. Jun. lóközben, Vásárut vidékén. E mozdulatok kezdetéről már 22-kén, legkésőbb 23-kán kellett némi tudósításokat vennie Görgey nek. 0 ugyan azt állítja emlékirataiban, hogy azon körülmény, mi szerint NagySándor a két napi ütközetben a hareztéren meg nem jelent, azon gondolatra vitte őt, hogy nagy haderő áll vele szemben s tán a tájon öszpontosítja fő erejét az ellenség. De ha ez nem utólagos mentség, úgy mindenesetre menthetetlen gondatlanság egy fővezérben, hogy még a szenvedett csapások után sem ügyekezett hiteles tudósitásokat nyerni az ellenség mozdulatairól, holott e jó érzelmű, magyar lakosságú vidéken csak akarnia kellett, hogy a legrészletesb tudósitások érkezzenek hozzá az ellenség minden mozdulatairól s erejéről. De vett is ő már 22-kén, ha, gondatlansága miatt, nem is kimerítő, de bizonyára elégséges tudósítást a végre, hogy meggyőződhessék, miképen tévedt, ha eddig azt hitte, hogy Haynau Szered táján öszpontosítja erejét. Miután ugyanis a 2-dik hadtestnek az ütközetből megfutott s a Gutával szemközt lévő mocsáros folyamszögbe, melyet a Vág és az érsekújvári Duna képez, menekült néhány zászlóalját a Csalóközbe áttétette, még az nap Tót-Megyerre ment, hol Leiningen hadteste táborozék, mióta Negyednél a Vágón átvonult. Itt értesült, hogy Szerednél már a megelőző napon is alig volt néhány század ellenség s Nagy-Sándor csak azért mulasztá el az átkelést s az előnyomulást a hareztérre, mivel az ellenség onnan elvonulván, a hidat elrontotta, s kevés tevékenységet fejtett ki abban, hogy az átkelést valamely módon lehetővé tegye. ^ Es mind e mellett is daczára a keserű tapasztalatnak, hogy a Vágnál szenvedett vereségek egyedül onnan származtak, hogy hadseregünk nem volt öszpontosítva; és daczára a vett s még bőségesebben vehető hiteles tudósításoknak, miszerint az ellenség nem hogy öszpontosulna a Vágnál, hanem attól inkább elvonul: vájjon miféle rendeleteket bocsátott ki