Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

208 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. a kétségbeesés szabálya volt, végveszélyt hozható egyes vidékekre, ha nagy ügyességgel nem hajtatik végre. A kormány azonban csak a szónál marad, magára a népre hagyván, foganatosítsa mint tudja, a kihirdetett szabályokat, a helyett hogy népszerű, elszánt, s főképen ügyes férfiakat is rendelt volna ki a felkelés szervezésére s vezérletére. S ez volt leginkább oka, hogy a nép, kevés kivétellel, sehol sem mozgott; a hol pedig történt is valami, mint, például, Torna vidékén, az oly csekély eró'vel s ügyetlenül intéztetett, hogy néhány kozák szotnya, vagy más lovas század is képessé ló'n a felkelést elfojtani. Egy két ilyetén példa elég volt aztán óvatossá tenni a népet, megzsibbasztani tetterejét. És, miután a kormány részéről igen kevés történt arra, hogy a felkelés czélszerűleg foganatosíttassék, helyesen cselekedett a nép, hogy szórványos, apróbb felkelések által oly veszélyt s pusztulást nem vont magára, minő, például, Losonczot érte. Azon mulasztásokat is, melyekért a kormány diplomatiai működése tekintetében méltán megróható, egy nyilatkozványnyal akarta most helyrehozni. E mulasztásoknak, miknél fogva mind a külföldi közvélemény megnyerésére, mind a hatalmaknak ügyünk iránti érdekeltetésére általában igen kevés gond fordíttaték; az lett eredménye, hogy újabb időben a kormánynak nem volt kielégítő tudósítása a nyugoti hatalmak politikájáról az orosz interventió tekintetében5 — a kormánynak, mondom, mert Kossuth, ha vett is ügynökeinktől eziránt némi tudósításokat, azokat még a miniszterek előtt is rejtegeté, mintha attól tartott volna, hogy eljárását még ezek ^s helytelenítendik s őt cserben hagyandják, ha egész nagyságában feltárja szemök előtt a veszélyt, mely a hazát fenyegeti1). így állván e dolgok, a miniszíme erre egy példa. Dembinski, mint említők, május vége felé engedelmet kért a kormánytól betörhetni Galicziába. Előterjesztését Kossuth teljes miniszter-tan ácsban tárgyaltatá, felszólítván a kormány minden tagját, mondanák meg ez iránt egyenként véleményüket. A közoktatási miniszterre kerülvén a sor, kinek addiglan az orosz interventióra vonat-