Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Második fejezet. Az orosz hadak betörése Magyarországba. 197 zonytalan, hatszor-hétszer annyinak adták ki az előttök lévő iwa Jun. haderőt, mint a mekkora valóban volt. Paskevics jun. 22-kén szándékozott Deméte ellen támadást intézni, s e végett, 21-kén, míg Kuprianow tábornok a 2-dik hadtest zömével Osikóig nyomult előre, más hadosztályok az Eperjesre ve­zető régi, elhagyott országúton, melyet utászai által gyorsan kiigazíttatott, a magyar sereg balszárnyának irányában vő­nek állást. Rüdiger pedig, kinek előhada 20-kán Héthársnál egy ott lévő csapatunkkal esatározott, 22-kén Kis-Szebenig és Sz.-Mihályig haladt a 3-dik hadtesttel, és ekként sere­günket hátmögül fenyegető. Deméte vidéke különben elég kedvező helyzetet nyújthatott volna ugyan az ütközetre; ezt mindazáltal az erők oly nagy aránytalansága mellett elfo­gadni, őrültséggel határos tény lett volna. Vezéreink tehát, látván az oroszok készületeit, 22-kén hajnalban Eperjesre hátráltak, más nap pedig Lemesány mellett állapodának meg. Az oroszok ennél fogva 23-kán Eperjesre is ellentállás nélkül vonultak be. Úgy látszik, Paskevics most már maga is meggyőződött a vele szemben álló magyar erő csekélységéről, mert a helyett, hogy még ezentúl is ütközettel akarta volna ezt megkínálni, csak Anrep tábornokot küldé egy 46 lovas századból és 24 lövegből álló előhaddal annak üldözésére ; maga pedig kényel­mesen intézé hadserege előre nyomulását. Anrep még 23-kán megtámadta a magyarok hátvédét Somosban. Több órai he­ves harcz fejlett ki, míg végre a mieink, a Tarczán átkelvén, szinte Lemesányba hátráltak. Veszteségünk néhány derék tiszt s 82 emberből állott. E harcz következtében Wysocki még azon éjjel elhagyta Lemesányt s 24-kén Kassára, más nap Forróra, 26-kán pedig Miskolczra vonult vissza. Paskevics az üresen hagyott Eperjesen, szintúgy Kassán is egy-egy kórházat rendeztetett be ; a jó fekvésű Alsó-Sebest pedig földsánczokkal erősítteté meg s őrséggel látta el, hogy eleség-szállitmányainak, melyekkel több ezer szekér szünetlen mozgásban volt a duklai nagy tárak és a sereg között, támasz-

Next

/
Thumbnails
Contents