Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Hetedik könyv: Az orosz interventio

90 Hetedik könyv. Az orosz interventió. 1849. Május. Dembinski altábornagy, a felvidéki sereg vezére, ez időDemMnsM ^en többször sürgette azon engedelmet a kormánynál, hogy betörési seregével Galicziába törhessen, s a népet mind ott, mind Lenszíindéka Ga- . . . . , licziába. gyelország déli részeiben fellázítani megkisérthesse, biztosítván a kormányt, miképen, legújabb tudósításai szerint is, annyi ott a gyúanyag a forradalomra, hogy a süker nem hiányozhatik, mihelyt a lengyelek meggyőződnek, hogy a magyar kormánytól eléggé támogattatnak. A sükert biztosítani látszék az is, hogy a lengyel légió, számszerint mintegy két ezer, a feldunai seregből Dembinski alá rendeltetvén, már az ő seregéhez csatlakozott, s a fegyvererővel nyerendő előnyökön kivül e lengyelek izgatása is hatást igért honosaik között. A magyar kormány mindazáltal Dembinski tervét, bár az ügyesen és szerencsésen végrehajtva, nagy fordulatot adhatott volna az orosz interventiónak, nem fogadta el. Nem hiányzott ugyan egy két szó a miniszteri tanácsban, mely a terv végrehajtását pártolta; de a kormánytagok többsége azt félrevetette, leginkább arra alapítván határozatát, nehogy ilyféle kísérletek által bár mi jogczím nyújtassék beavatkozása igazolhatására az orosz czárnak, ki azt különben is avval indokolta, ez iránt kiadott manifestumában, hogy a magyar forradalom az ő birodalmának békéjét is fenyegeti. A tapasztalás utóbb, fájdalom, bizonyítá, hogy ezen aggodalmas loyalitása által csak magának s ügyének ártott a magyar kormány, s drága áron szerezte meg magának azon meggyőződést, hogy a szabadság és kényuralom közt nincs, nem lehet helye a transactiónak, s a harcznak köztök élethalálra kell vívatnia.